Az első három dimenziós képek a Nap felszínéről

Amerikai, svéd és norvég kutatók minden eddiginél részletesebb felvételeket készítettek a Nap felszíni jelenségeiről, eredményeiket néhány napja az Amerikai Csillagászati Társaság konferenciáján ismertették. Feltárták a Nap mágneses terének változásai és a Nap fényessége közti összefüggés részleteit. A naptevékenység pontosabb megismerése hozzásegít a földi időjárás változásainak megértéséhez és előrejelzéséhez.

A felvételeket a Kanári-szigetekhez tartozó La Palma szigeten készítették a svéd kutatók által épített 1 méteres napteleszkóppal. A Nap tányérjának pereméhez közeli területeket fényképezték 70 kilométeres felbontással, vagyis egymástól 70 km-re levő részletek már megkülönböztethetők a képeken. (Emlékeztetőül: a Nap átmérője közel másfélmillió kilométer!) Tom Berger, a kutatást vezető amerikai napfizikus arra emlékeztetett, hogy nem is olyan régen a Nap felszínét (fotoszféráját) még viszonylag egyenletes, jellegtelen területnek gondoltuk, és azt tartottuk, hogy ezen az egyhangú felszínen csak nagy néha jelenik meg egy-egy napfolt. Később kiderült, hogy a fotoszféra szemcsés szerkezetű (ún. granulák figyelhetők meg rajta). A szemcsék hőmérséklete eltér a környezetétől, s erőteljes felfelé irányuló hőáramlás zajlik bennük. A szemcsék földi léptékkel nagyok: körülbelül akkorák, mint Texas állam az USA-ban.

A nagy felbontású új felvételeken először látható a szemcsék háromdimenziós szerkezete. Megfigyelhető, ahogy a napfoltok és más kisebb sötét képződmények elsüllyednek az őket körülvevő szemcsében. Korábbi megfigyelések alapján már következtettek ezekre a folyamatokra, de most sikerült elő ízben közvetlen megfigyeléssel igazolni a részleteket.