Eddig általános volt az az elképzelés, hogy ezzel a képességgel csak az ember rendelkezik. Más állatfajokon eddig egyszerűen nem is végeztek hasonló kísérletet.
A mimika helyes értelmezésnek képessége előfeltétele a beszéd megértésének, és az evolúció során valószínűleg megelőzte a beszéd kialakulását - állítja Aszif Ghazanfar és Nikosz Logothetisz, a tübingeni Max-Planck Biológiai-kibernetikai Intézet két munkatársa.
Annak kiderítésére, vajon állatok képesek-e egymással kapcsolatba hozni arckifejezéseket és hangokat, a kutatók rhesusmajmokat (Macaca mulatta) két képernyő elé ültettek. A képernyőkön két néma videofelvétel volt látható, amelyeken egy-egy rhesusmajom bizonyos hangot adott ki. Az egyik barátságosan búgó hangot, kissé nyitott szájjal, előredűlő ajkakkal, a másik ezzel szemben aggódva kiáltott, szélesre nyitott szájjal. A két hang a rhesusmajmok 15 hangból (jelből) álló repertoárjának két leggyakrabban hallatott darabja volt.
"A rhesusmajmok szabadon és fogágban is hangok segítségével kommunikálnak, és majdnem minden hanghoz külön arckifejezés is társul" - állítja Ghazanfar.
A kutatók ezekhez a képekhez a két hangelvétel közül mindig csak az egyiket játszották be és megfigyelték, hogy a majmok milyen gyakorisággal nézték az egyik vagy a másik képernyőt.
Megállapították, hogy a rhesusmajmok minden esetben nagyobb figyelmet fordítottak arra a képre, amelyik az éppen bejátszott hanggal megegyezett. Ehhez hasonló asszociációk az embernél a beszéd megértéséhez szükségesek - jegyezték meg a kutatók.
Az ember két hónapos korától képes erre a mutatványra. Jóval azelőtt tehát, hogy beszélni megtanulna. Hasonló kísérleteknél beszélni még nem tudó kisgyerekek is ugyanolyan magatartást tanúsítottak, mint a majmok.
Az eredmények hasznosak lehetnek a nyelv agyi reprezentációjának megértésében is; különösen, ha bebizonyosodik, hogy a beszéd vokális és mimikai aspektusait az agy egymással kapcsolatban álló régiói hasonló módon dolgozzak fel.