Kirsty Brown munkája részeként a Rothera Kutatóállomáshoz közeli, part menti vizekben búvárkodott, amikor az állat megtámadta és a mélybe húzta. Munkatársai azonnal a segítségére siettek, és sikerült is a csónakba emelni a kutatónőt, ám a 28 éves tengerbiológus életét már nem tudták megmenteni.
A leopárdfókákról ugyan már többször feljegyezték, hogy kíváncsiskodva méregetik a víz alá merülő búvárokat, ám hacsak nem provokálják őket, általában nem támadják meg az embert. 1985-ben egy skót kutatót, Gareth Woodot a lábán harapta meg egy leopárdfóka, hogy a jégről a vízbe húzza. Woodnak szerencséje volt, mert társai a közelben voltak, s így addig rúgdosták az állatot, amíg el nem eresztette Wood lábát. Ernest Shackleton 1914-16-os Antarktisz-expedíciójáról szóló feljegyzések is beszámolnak egy hasonló fókatámadásról.
A leopárdfókák (Hydrurga leptonyx) nagy termetük, fejük és állkapcsuk miatt meglehetősen vérszomjas kinézetűek. Testhosszuk elérheti a 3,4 métert, súlyuk az 500 kilogramot. Bár a szárazföldön esetlenül mozognak, a vízben akár 40 km/órás úszósebességre is képesek.
Kirsty Brown, aki képzett és tapasztalt búvár volt, kutása során a British Antarctic Survey keretében arról gyűjtött adatokat, milyen hatással vannak az Antarktiszról leszakadozó jéghegyek a part mentén élő vízivilágra.