A halgyíkok gyűjtőnéven összefoglalt tengeri hüllők körülbelül 230 millió éve jelentek meg, és mintegy 90 millió évvel ezelőtt tűntek el. Nagyjából tehát abban az időintervallumban éltek, amikor a dinoszauruszok uralták a szárazföldeket. Eddig nagyon válogatós és finnyás állatoknak tartották az Ichthyosaurusokat: a paleontológusok úgy gondolták, hogy a halgyíkok főleg az apró, tintahalszerű belemniteszekre vadásztak az egykori tengerekben.
Ausztrál kutatók viszont most kimutatták, hogy sokkal változatosabb lehetett a halgyíkok étrendje. Egy 110 millió éves (kréta időszaki) Ichthyosaurus jó állapotban megmaradt példányát vizsgálták a Dél-Ausztrália Múzeum munkatársai. Kiderült, hogy a gyomortartalom is kiválóan megőrződött, amit a környező mészkő lassú, savas oldásával szabadítottak ki a bezáró kőzetből. Az ősállat gyomrában halakat, apró teknősöket, sőt egy kistermetű madarat is találtak. Ez utóbbinak a víz felszínén sodródó tetemét nyelhette le egészben az éhes Ichthyosaurus.
Az őshüllők változatos étrendje megkérdőjelezi azt az elméletet, hogy a belemniteszek számának drasztikus csökkenése vezetett a halgyíkok kipusztulásához. Ehelyett inkább a többi tengeri hüllővel és a modern csontos halakkal a táplálékért folytatott küzdelem vezethetett e szomorú végkifejlethez.
A delfinszerű halgyíkok a ma élő bálnákhoz és fókákhoz hasonlóan szárazföldi állatokból fejlődtek vízben élő ragadozókká. Halszerű testtel, farokúszóval és evezőszerű végtagokkal rendelkeztek, melyek a szárazföldön használt lábakból alakultak ki.
Dulai Alfréd