Fontos daganatelnyomó gén felfedezése

Egy újonnan azonosított daganatelnyomó gén a jól ismert p53-génnel együttműködve gátolja a tumorsejtek képződését. Ez az első eset, hogy egy ún. hisztonfehérjéről daganatelnyomó hatás derült ki.

Az amerikai National Cancer Institute (NCI) kutatói most újabb tumorszupresszor gén azonosításáról számolnak be a Cell (Sejt) c. szaklap 2003. augusztus 8-ai számában. A H2AX jelzésű génről van szó, amelyről egereken végzett kísérletek során kiderült, hogy fontos szerepet tölt be a genetikai állomány sértetlenségének megőrzésében.

Az egyik eredmény szerint a H2AX gén aktivitásának csökkenése vagy hiánya a tumorsejtek számának további és gyors növekedéséhez vezet olyan állatokban, amelyek egyébként már elveszítették a legfontosabb tumorszupresszort, a p53-at. Kiderült, hogy a H2AX mindkét példánya (apai és anyai) fontos ahhoz, hogy a daganatelnyomó hatás optimális legyen.

Az eredmény összhangban áll a Harvard Egyetem kutatóinak felfedezésével (akik erről a Cell ugyanezen számában számoltak be), mely szerint a H2AX a p53-mal együttműködve biztosítja, hogy a károsodott genetikai állományú sejtek ne induljanak korlátlan osztódásnak.

A H2AX által kódolt molekula egy hisztonfehérje. A hisztonok a DNS "összecsomagolásában" játszanak kulcsszerepet: ezekre tekeredik fel a DNS, ahhoz hasonlóan, ahogy a fonal az orsóra. Mintegy 5 éve állapították meg először, hogy a H2AX-hiszton szerephez juthat a sejtek DNS-károsodásra adott válaszreakciójában.

A H2AX gén akkor aktiválódik, amikor a DNS-ben törés következik be (ez létrejöhet természetes úton, de külső környezeti hatás, például sugárzás miatt is). A DNS-törések szükségesek néhány biológiai folyamat beindulásához, de fontos, hogy a törések később javítva legyenek - ellenkező esetben az osztódásnál a gének hibás megoszlása léphet fel, amelynek következtében viszont tumorsejtek jöhetnek létre.

A kísérletek során kiderült, hogy az egy vagy mindkét H2AX-kópiát elvesztő sejtek DNS-ében jóval gyakrabban alakultak ki és maradtak meg törések. Meglepetésre azonban ez önmagában nem növelte a tumorsejtek számát. Ezután olyan állatokkal kísérleteztek, amelyekben a p53-gén már hiányzott. A hatás itt mutatkozott meg: ezekben az állatokban a p53- hiánya miatti, egyébként is fellépő tumorképződés jóval gyorsabbá vált, a túlélési idő pedig drámai módon csökkent: a p53-at és a mindkét H2AX-kópiát nélkülöző állatokban átlagosan 11,6 hétre, szemben a csak a p53-at nélkülöző állatok 23,4 hetével.

Amennyiben csak egyik kópia hiányzott, a túlélési idő átlagosan 17 hét volt, s ebben az esetben is számos daganattípus (limfómák, leukémiák, agytumor stb.) fejlődött ki. Ez alapján a H2AX - a többi tumorszupresszor géntől eltérően - olyan gén, amelynél már egy kópia elvesztése is kedvez a tumorképződésnek.

Ez az első eset, hogy egy hisztonfehérjéről tumorszupresszor hatás derült ki. Számos emberi tumor esetében is hiányzik az a DNS-szakasz, amely a H2AX génjét tartalmazza, ami arra utal, hogy a gén ember esetében is hasonló szerepet tölt be.