Anna és Béla teleportálási kísérletei

A tudományos-fantasztikus regényekben és filmekben hétköznapi jelenség a teleportálás. Az utazni készülő bemegy egy különleges kamrába, fény villan, hangok hallatszanak, majd a hős eltűnik a szemünk elől, hogy ugyanabban a pillanatban egy távoli bolygón jelenjen meg. Az elmúlt évtizedben megkezdődött ennek az álomnak a valóra váltása.

Összecsatolódott fotonpárok létrehozása az elmúlt évtizedben rutinműveletté vált a fizikai laboratóriumokban. Különleges kristályon áthaladó egyetlen foton időnként két másikat kelt, a keletkezett páros igazi összecsatolódott pár. Ennél már sokkal nehezebb két létező foton között összecsatolódást létrehozni, de a cikk szerzője és kutatócsoportja a Bécsi Egyetemen megtalálta a megoldást. (Az igen bonyolult, itt nem részletezett eljárást pontosan leírja a szerző az eredeti közleményben.)

A figyelemreméltó eredmények ellenére nagyon messze vagyunk attól, hogy nagyobb tárgyakat teleportáljunk. Két komoly problémával szembesülünk. A nagy tárgyakból összecsatolódott párra lenne szükségünk. Másodszor: a teleportálandó tárgyat és az összecsatolódott párt el kellene szigetelni a környezetétől, meg kell akadályozni, hogy információ szivárogjon ki a környezetbe. Hogyan tudnánk egy tárgyat, pláne egy lélegző és hőt sugárzó élőlényt ilyen szigorúan elszigetelni a környezetétől? Bár ki tudja, mit hoz a gyors fejlődés a jövőben?

A mai technikával elemi állapotokat, például a fotonokét kilométerekre tudjuk transzportálni. Hamarosan a műholdakat is elérhetjük. Egyes atomok transzportálásához már kész a technológia, Párizsban be is mutatták. Molekulák transzportációjára is joggal lehet számítani egy évtizeden belül. A távolabbi jövőt csak találgatni tudjuk.

A kvantumteleportálás fontos alkalmazási területe lehet a kvantumszámítógép. Ma még azonban kérdéses, lehet-e egyáltalán működő kvantumszámítógépet építeni.

Jéki László