A kutatók sokáig értetlenül álltak az előtt a jelenség előtt, hogy a bálnák és a delfinek miért "vetik partra magukat", miért merészkednek a part közeli sekély vizekre, ahol nagy a kisodródás kockázata.
Felvetődött a gyanú, hogy a jelenség hátterében a tengerészeti radarok állhatnak, amelyek megzavarják az állatok tájékozódását. Korábban azonban nem sikerült a feltételezést vizsgálati adatokkal is alátámasztani.
Brit és spanyol patológusok 10 bálnát boncoltak fel, amelyek 2002 szeptemberében a kanári-szigeteki Fuerteventura és Lanzarote partjainál feneklettek meg.
Az emlősök 4 órával azután vetődtek partra, miután a spanyol haditengerészet hajói egy tengeralattjáró elleni hadigyakorlatot keretében közepes frekvenciájú radarokat használtak.
A szövetek boncolása során kiderült, hogy az állatok mája és egyéb belső szervei gázbuborékokkal telítődtek, és a kisebb ereket valamilyen erő belülről szétfeszítette.
"Ezek a szövetsérülések megfelelnek azoknak a tüneteknek, amelyeket a nyomás drasztikus csökkenése válthat ki" - olvasható a Nature-ben.
A keszonbetegség a nagy mélységből hirtelen felemelkedő búvároknál lép föl: a vérükben lévő nitrogén buborékokat alkot, amelyek elállíthatják a keringést, vagy akár szét is feszíthetik az ereket.
A kutatók szerint nem zárható ki azt a lehetőség sem, hogy a nagy intenzitású, közelről sugárzott radarhullámok közvetlenül a nitrogén atommagokra gyakorolnak hatást.
Ugyanakkor sokkal valószínűbb ennél, hogy az állatok tájékozódási rendszere, közelebről a mélységérzékelés zavarodik össze, aminek következtében a szokásosnál gyorsabban emelkednek a felszínre.
A jelenségről korábban tudományos ismeretek nem álltak rendelkezésre, csupán kósza elképzelések hozták összefüggésben a hadihajókon használt radarokat a bálnák pusztulásával.