Teljes holdfogyatkozás szombatról vasárnapra virradóan

November 8-áról 9-ére virradó éjszaka, éjfél után teljes holdfogyatkozás következik be, amely derült idő esetén Magyarországról is jól megfigyelhető, szabad szemmel is.

Holdfogyatkozások alkalmával a Föld árnyéka a Holdra vetül. Ilyenkor a Nap, a Föld és a Hold egy vonalban állnak, a jelenség tehát teliholdkor következik be. A Föld árnyékkúpja és a holdpálya metszi egymást. A méret- és távolságarányok miatt a Hold átmérőjénél mindig nagyobb átmérőjű árnyékfolt keletkezik. Égi kísérőnk legtöbbször a Föld árnyékkúpja "alatt" vagy "fölött" halad el - ez a magyarázata annak, hogy nem minden telihold alkalmával észlelhetünk holdfogyatkozást.

A fogyatkozáskor fennálló geometriai viszonyok miatt a földárnyék két részre bontható: félárnyékra (penumbra) és teljes árnyékra (umbra). A félárnyékba való belépéskor a Hold fényessége csökken. Ha ezután a teljes árnyék részben halad keresztül a holdkorongon, akkor részleges holdfogyatkozás játszódik le. Teljes holdfogyatkozáskor égi kísérőnk teljes egészében az umbrába kerül.

Már az ókori görögök is megfigyelték, hogy a földárnyék alakja a Holdon mindig ív alakú, s nem egyenes vonal. Ez akkoriban igen fontos bizonyíték volt a Föld gömb alakjára. Arisztotelész a Kr. e. IV. században az árnyék ívéből megállapította, hogy a két égitest méretaránya kb. 1:3, vagyis a Föld átmérője kb. háromszor nagyobb a Holdénál.

A földárnyék mérete meghatározható, ha egy csillag segítségével az égbolt forgását követve ugyanarra a filmkockára többször is lefényképezzük a Holdat. Előtte ki kell próbálni a telehold fényképezéséhez szükséges expozíciós időt, mert az alulexponált képeken a földárnyék nagyobbnak, a túlexpontált képeken pedig kisebbnek tűnik. (lásd az alsó képet - Akira Fujii felvétele.)

A holdfogyatkozás jelenségét - a napfogyatkozással ellentétben - védőeszköz nélkül figyelhetjük meg, a szem károsodásának veszélye nem áll fenn. Távcsövön keresztül is nyugodtan szemlélhetjük - ekkor még nagyobb élményben lesz részünk.

A teljes holdfogyatkozások ritkábbak, mint a teljes napfogyatkozások, egy-egy földrajzi helyen mégis sokkal gyakrabban figyelhetők meg. Ennek oka, hogy míg a teljes napfogyatkozás csak egy szűk sávban vonul végig a földfelszínen - lásd az 1999-es napfogyatkozást -, addig a teljes holdfogyatkozás egy időben az egész Földről, pontosabban a Föld felszínének a feléről látható.

Ellentétben a napfogyatkozással, a Hold nem válik teljesen láthatatlanná a fogyatkozás során; halványan, többnyire vörös színben pompázva mindvégig látható marad. A Napból érkező fehér fény a Föld légkörén átszűrődve megtörik, szétszóródik, de különböző mértékben: legjobban a kék, legkevésbé a vörös összetevője. A túlnyomóan vörös árnyalatú fény halványan bár, de továbbra is megvilágítja a Holdat, mivel a légkör fénytörése bejuttat egy kis fényt a teljes árnyék területére.

(Forrás: Albireo Amatőrcsillagász Klub, Zalaegerszeg)