Hugh Craig, az ausztrál Newcastle-i Egyetem, illetve Arthur Kinney, az amerikai Massachusettsi Egyetem munkatársa azt tervezik, hogy a következő két évet a stratfordi bárd munkásságának szentelik. A kutatók a számítógépes stilisztika eszköztárára támaszkodnak vizsgálódásaik során.
Módszerük abban áll, hogy számítógép segítségével elemeznek különböző szövegekből vett hosszabb részleteket, hogy feltárják többek között az "és", az "az" és a "vagy" szavak előfordulásaira jellemző különbségeket illetve hasonlóságokat.
Craig, a Newcastle-i Egyetem Számítástechnikai Irodalmi és Nyelvészeti Kutatóközpont vezetőjének elmondása szerint a kutatók a kanonikus szövegek szóhasználati jellemzőinek vizsgálatán keresztül tervezik feltárni, hogy ki írta a shakespeare-i korpusz talányos szerzőségű darabjait. A módszer eredményességéhez legalább harminc gyakran használt szó előfordulásait kell elemezni.
"Normális esetben az olvasó átsiklik a hasonló szavak fölött, de a számítógép segítségével feltárhatók a szóhasználat mintázatai. A jelentéktelen töltelékszavak váratlanul kiemelkedő jelentőségre tesznek szert. Nem is gondolnánk, mennyire egyedi jellemző lehet a szóhasználat az egyes szerzőkre" - nyilatkozta a kutató az ABC Science Online kérdésére válaszolva.
A kutatók elsősorban természetesen arra kíváncsiak, hogy az összkiadások egyes apokrif darabjait, mint például a sokat vitatott III. Eduárdot vajon valóban Shakespeare vetette-e papírra.
Egyelőre válaszra vár az a kérdés is, hogy ki írta azokat a szövegrészleteket, amelyek az egyébként Shakespeare-nek tulajdonított darabokban, mint például a VIII. Henrikben állítólag a statfordi költőfejedelem és egy John Fletcher nevű kor- és pályatársa közreműködéséből keletkeztek. A kutatók a talány megfejtését fél tucat Shakespeare-nek és több Fletchernek tulajdonított szöveg elemzésétől várják.
"Az első lépés annak megállapítása lesz, hogy egyáltalán különbséget tudunk-e tenni a két szerző sorai között" - avat be Craig a számítógépes szövegelemzők műhelytitkaiba, hozzátéve, hogy a végső erőpróba természetesen annak az elméletnek az ellenőrzése lesz, amely szerint egyes részleteket az egyik, míg másokat a másik szerző írt.
Végül akár arra is fény derülhet, hogy az együttműködés hogyan befolyásolta a két alkotói stílus későbbi alakulását.