A hatalmas tartályhajó 1989 márciusában bekövetkezett balesete nyomán 42 millió liter olaj ömlött a tengerbe, ami 2000 kilométeres szakaszon szennyezte a partot. A kifolyt olaj mintegy 40 százaléka a Prince William Sound partjait érte.
Amerikai kutatók két évvel ezelőtti tanulmányokat idézve a Science hasábjain arról számoltak be, hogy az árapály által érintett térség durva üledékes rétegeiben ma is mintegy százezer tonna kőolaj található. Mivel ezekbe a rétegekbe nem hatol be levegő, az olaj (szénhidrogén) sem tud lebomlani.
Biológiai felmérések azt mutatták, hogy a katasztrófa hatása ma is érzékelhető. Számos halfaj szaporodására negatív hatással vannak a vízbe jutott policiklikus aromás szénhidrogének, még akkor is, ha ezek töménysége jóval elmarad attól a mintegy ezerszer magasabb mérgezési határértéktől, amelyet eddig a veszély meghatározása szempontjából alkalmaztak.
Nyersolaj a gyomorban
Tengeri vidrák és récefajok, amelyek a tenger fenekén keresik táplálékukat, folyamatosan nyelnek le csekély mennyiségű, ám az egészségükre káros olajat. Az olajjal szennyezett kagylótelepeknek még legalább 30 évre lesz szükségük ahhoz, hogy teljesen kiheverjék a környezeti katasztrófát - írják a Science hasábjain a kutatók, akik arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az Exxon Valdezből kiömlött olaj hosszú távú következményei súlyosabbak, mint azt egykor feltételezték. A nyersolaj lassabb ütemben bomlik el, a védett fekvésű öblökben makacsul tartja magát, és még csekély mennyiségben is kifejti mérgező hatását a fajok között fennálló táplálékláncon keresztül. Kutatók ezért azt követelik, hogy olajkatasztrófák kockázatának felbecsülésekor az illetékesek az eddiginél súlyozottabban vegyék figyelembe a hosszú távú következményeket.