Az ember múltjának rekonstrukciója során sok esetben nem áll rendelkezésünkre elegendő tárgyi bizonyíték, ezért kénytelenek vagyunk kevés információ alapján elméleteket felállítani. Gyakran azonban a később felszínre kerülő leletek nem igazolják várakozásunkat, és teóriánk tarthatatlanná válik.
Ez történt most is. Az az elmélet, amely szerint az amerikai kontinens benépesülése három sikeres észak-ázsiai inváziónak köszönhető, az újonnan előkerült, mintegy 33 koponya alapján már nem állja meg a helyét. A csontokat a mexikói Baja-félszigeten találták, de legalább ennyire lényegesek a korabeli emberek életmódjára, táplálkozási szokásaikra és technológiai fejlettségükre utaló nyomok is, ezek ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy nem egy, hanem több populáció alkotta a későbbi amerikai lakosság ősét.
Hogy az első invázió mikor történhetett, az egymásnak ellentmondó tényekből kifolyólag még nem határozható meg pontosan, ám bizonyos, hogy a körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt érkezett betelepülők nem Észak-Ázsiából, hanem Dél-Ázsiából vagy a Csendes-óceán déli pereméről jöhettek. Maradványaik alapján ezek az emberek több hasonlóságot mutathattak az ősi ausztrál és más, déli népcsoportokkal, mint az észak-ázsiai mongolid típussal.
Az ezt követő második invázió már csakugyan Észak-Ázsiából indult ki, és bár az amerikai őslakosság zöme valóban az ekkor érkezett törzsektől eredeztethető, a Baja-félszigeti népesség elődje - mivel a feltárt maradványok alapján rövid arcuk és hosszú, keskeny agykoponyájuk volt - feltehetőleg az említett első hullámban érkezett a kontinensre.