Visszatértünk a Marsra

Hét hónapos és közel 500 millió kilométeres utazás után közép-európai idő szerint 2004. január 4-én reggel leszállt a Marson az első amerikai "robotgeológus", a Spirit marsjáró. Ezzel 1997 után az emberiség visszatért a vörös bolygóra, hogy véghezvigye az eddigi legösszetettebb tudományos küldetést. Részletes összeállításunk az első napok eseményeiről.

Két esztendőnyi kutatás és mérlegelés, valamint a szóba jöhető leszállóhelyek számának fokozatos szűkítése után a NASA 2003 áprilisában közölte, hol fog landolni a Mars Exploration Rover (MER) program két marsjárója, a Spirit és az Opportunity. Egyikük egy hatalmas kráterben - amelyet egykor víz tölthetett ki -, a másik pedig egy olyan ásványokban igen gazdag felszínen, amelyek minden bizonnyal vízben alakultak ki.

A leszállóhelyek kiválasztásánál tehát a biztonsági szempontok mellett a "kutatás víz és élet után" filozófia szempontjai érvényesültek: mindkét jármű (rover) olyan helyen ér marsot, ahol egykor folyékony víz és talán élet is lehetett.

A leszállóhelyek kiválasztásában a jelenleg a Mars körül keringő űrszondapáros, a Mars Global Surveyor és a 2001 Mars Odyssey felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatott, amelyek segítségével a szakemberek információkat nyertek a potenciális landolási helyek domborzatáról, ásvány-kőzettani összetételéről és geológiai környezetéről.

E munkába a NASA a "fiatal agyakat" is bevonta, s büszkén emlékezhetünk rá, hogy két hazánkfia, Bodó Zsófia (Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Budapest) és Gaál Bernadett (Németh László Gimnázium, Hódmezővásárhely) az ezzel kapcsolatos pályázatuk révén került be - több mint tízezer pályázó közül - abba a tízbe, akik munkáját a legjobbnak ítélték az amerikai szakértők. Az már csak hab a tortán, hogy Gaál Bernadett a Hematit-régiót javasolta leszállóhelyként, vagyis "telitalálatot" ért el. Nem volt kevésbé megalapozatlan Bodó Zsófia javaslata sem - ő a Mariner-völgy egyik kanyonjában tette volna le a rovert -, ám a NASA egyelőre óvatosabb a biztonságot illetően.

Gusev: az ősi krátertó

A Marson sok olyan idős krátert találunk, amelyet egykor tavak tölthettek ki. Közéjük tartozik a Gusev-kráter, amelyben több vizes időszak is volt. Az ilyenkor lerakódott üledékek nem csak a régi klíma jellemzőit, de akár életnyomokat is tartalmazhatnak. Az első marsjáró, a Spirit ebben a kráterben landolt 2004. január 4-én.

A Gusev-kráter egy 160 km átmérőjű becsapódásos szerkezet a déli felföldek és az északi mélyföldek határvidékén, a marsi egyenlítő közelében. Maximális mélysége pereméhez képest 1600 m, belsejét a korábbi tavi időszakokban lerakódott üledékek töltik ki. A déli felföldekről érkező 1000 km hosszú, maximálisan 20 km széles, a kráterbe torkolló ősi folyómeder a múltban többször is szállított vizet.

A Gusev kráterben tehát több vizes időszak lehetett, elsősorban 2 milliárd évnél régebben. Azt nem tudni, hogy ezek a periódusok milyen sűrűn követték egymást. A kráterben ezalatt lerakódott üledékek néhol elérhetik a 400-600 m-es vastagságot.

Részletes geológiai leírás a kráterről, képek és magyarázó ábrák a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján találhatók.