A legmélyebb pillantás az Univerzumba

A Hubble-űrtávcső segítségével az emberiség most minden korábbinál mélyebben pillanthat Univerzumunk múltjába. A szenzációs képeken feltárulnak előttünk a "sötét korszak" után éppen csak megszületett, legelső galaxisok is.

A Föld körül keringő, a közelmúltban halálra ítélt Hubble-űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) még mindig a jelenlegi legjobb teleszkóp az optikai tartományban (azaz a színképnek abban a részében, amely az emberi szem számára látható). 1990-es üzembe helyezése óta a Hubble egyik legfontosabb feladata, hogy minél mélyebben pillantson az Univerzumba, minél távolabbi és halványabb galaxisokra vadászva. Az ezekről készített felvételekből érthetjük meg a galaxisok fejlődését, ami az egész Univerzum evolúciójának egyik legfontosabb és számos ponton még magyarázatra szoruló eleme.

Az első ilyen jellegű eredmények 1995-ben kerültek napvilágra, amikor elkészült a Hubble Deep Field ("legmélyebb ég objektumok") nevű felvétel. Az égboltnak azon a területén, ahol más távcsövek korábban csak sötét és üres területet mutattak, ezen a felvételen valósággal hemzsegtek az irdatlan távolságban lévő, szokatlan formájú és soha nem látott galaxisok. 1998-ban elkészült a Hubble Deep Field párja is, amelynek segítségével az előzővel ellentétben nem északi, hanem déli irányban "hatolhattunk" az Univerzum mélyére. A legfontosabb megállapítás az volt, hogy - mivel a két irányban történt "szondázás" gyakorlatilag egyforma eredményeket hozott - az Univerzum minden irányban hasonló tulajdonságokkal rendelkezhet.

A kutatás tovább folytatódott, és a Hubble a legutóbbi szervizelése alkalmával felszerelt új (illetve megjavított) műszerekkel most még mélyebbre nézett. Az eredményeket 2004. március 9-én hozták nyilvánosságra az Űrtávcső Tudományos Intézet (Baltimore, USA) munkatársai.

Az új látvány neve Hubble Ultra Deep Field (HUDF), egy összesen 1 millió másodperces "exponálás" eredménye, amelyen most még korábbi galaxisok bukkannak elő - olyan galaxisok is, amelyek valószínűleg az elsők között alakultak ki az Univerzum története során. Ezzel tulajdonképpen már az Univerzum úgynevezett "sötét korszakának" peremére pillanthatunk vissza: a sötét korszak volt az az időszak, amikor megszülettek az első csillagok, és amely az Ősrobbanás után néhány százmillió évig tartott.

Tekintse meg képgalériánkat!

A lefényképezett területre (amelynek átmérője a telihold átmérőjének kb. egytizede) mintegy 10 ezer változatos alakú, színű és méretű galaxis zsúfolódik be. A klasszikus formájú spirál- és elliptikus galaxisok mellett egészen elképesztő alakúak is sűrűn előfordulnak, jól érzékeltetve, hogy akkoriban az Univerzum jóval kaotikusabb volt, mint napjainkban.

A két felvétel kombinációjának segítségével olyan galaxisok is azonosíthatók, amelyek mindössze 400-800 millió évvel az Ősrobbanás után léteztek. A kulcskérdés az, hogy ebben az időszakban mennyire tért el az Univerzum szerkezete attól, amilyen 1-2 milliárd évvel az Ősrobbanás után volt. A legfontosabb evolúciós lépések ugyanis az Ősrobbanást követő egymilliárd éven belül zajlottak le.

Tekintse meg a NASA által készített animációt a galaxisokról! Az animációk azonnal nézhető (stream) formában, szélessávú és modemes változatban érhetők el, a fenti hivatkozásokra kattintva. Technikai segítség a lejátszáshoz

A HUDF valójában két felvétel: az egyiket a Hubble új optikai kamerája (Advanced Camera for Surveys), a másikat a közeli infravörös tartományban fényképező kamera (Near Infrared Camera and Multi-object Spectrometer) készítette. A HUDF igazi értéke az, hogy nem csupán egy-egy rekordtávolságú galaxis azonosítására ad lehetőséget, hanem a sok távoli galaxis együttes látványával igen értékes információkat nyújt az Univerzum korabeli állapotáról és szerkezetéről. Amennyiben a Hubble újabb szervizelésének törlése valóban végleges lesz, ennél távolabbra már csupán utódja, a 2011-ben pályára álló James Webb Space Telescope vihet bennünket.

Simon Tamás