Az állatvédők Whalewatch nevű kampányukkal a Nemzetközi Bálnabizottságra (IWC) kívánnak hatni annak érdekében, hogy a nyárra Olaszországba tervezett éves ülésén a szervezet tiltsa be a cetfélék vadászatát, akár kereskedlemi akár tudományos célallal történik. Az Állatvédelmi Világszövetség (WSPA) ugyancsak a japán fővárosban nyilvánosságra hozott jelentésben kiemeli, hogy a bálnákra lehetetlen tisztességesen és gyorsan vadászni. A gránátszigonyok bevetése fölöslegesen megnöveli az állatok agóniáját, amely gyakran több mint egy órán át is eltart.
A szervezet becslése szerint az idén a három legnagyobb bálnavadász ország, Japán, Izland és Norvégia, mintegy 1400 tengeri emlős elejtésére készül ipari, illetve tudományos célból. Az évről évre elejtésre kerülő állatok ráadásul a különösen veszélyeztetett fajokból kerülnek ki, így például csukabálnák, (Balaenoptera acutorostrata), óriás ámbrás cetek (kaselot), trópusi bálnák (Balaenoptera edeni) és a Földön már csak néhányszáz egyedet számláló szürke bálnák (Eschrichtius robustus).
Az állatvédők mellé állt Sir David Attenborough, neves brit természetbúvár, aki úgy vélekedett, "nincs semmi olyan hasznos egy bálna testében, amelyet máshol ne találhatnánk meg", továbbá, hogy "a cetfélék bármiféle úgymond humánus leölésére a vízben nincs lehetőség". "Maguk a vadászok is azt állítják, hogy ha a cetek sikoltani tudnának, az egész bálnaipar azonnal leállna, mert nem lenne ember, aki elviselné a hangjukat" - idézte Attenborough az állatvédők által készített jelentés előszavában dr. Harry Lillie hajóorvost, aki az 1940-es években számos antarktiszi bálnavadászaton vett részt.
A japán bálnaipar illetékese "ökológiai imperializmusnak" nevezte a WSPA kampányát. Vitatta a bálnák haláltusájának hosszáról szóló kitételt, és úgy vélte, a bálnák egy-két percen belül kimúlnak, tehát semmivel sem szenvednek többet, mint egy vágóhídra vonszolt állat.
Japán hivatalosan 1982-ben az IWC bálnavadászti egyezményét követően hagyott föl a cetek kereskedelmi célú halászatával, ám mélytengeri flottája jelenleg is az Atlanti-óceánon van, ahol akár 440 csukabálnát ölhet le kutatási céllal.
Izland az elmúlt év augusztában 14 év után kezdte újra úgymond kutatási célú bálnavadászatát, Norvégia pedig a kezdetektől elutasította az egyezményt. A bálnavadász országok rendszeresen indítványozzák nemzetközi fórumokon, hogy az általuk leginkább keresett cetfajokat sorolják át a kevésbé veszélyeztetett fajok közé - a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) első függelékéből a második függelékbe - és vonják ki az IWC egyezmény tiltásai alól.