Beate Liepert, a New York-i Lamont-Doherty Earth Observatory munkatársa kollégáival együtt olyan számítógépes programot dolgozott ki, amely a szén-dioxid emelkedő mennyisége mellett más szennyezőanyagok légkörbe kerülését is figyelembe veszi a víz körfogásának modellezésében, és ebből következtet a várható éghajlati változásokra.
Abban a legtöbb klimatológus egyetért, hogy a földi éghajlat egyre melegebbre fordul, és hogy a globális fölmelegedés növekvő csapadékmennyiséggel jár együtt. Ennek magyarázata a besugárzás megnövekedése miatti intenzívebb párolgás. Egy most publikált tanulmányban azonban ennek az ellenkezője olvasható: az éghajlatváltozás miatt aszályokra számíthatunk.
A Liepert-modell
Az általános elmélet szerint a hőmérséklet emelkedésével jóval több víz párolog el az óceánokból. A nedvességtől duzzadó felhők a szárazföld felé érve hatalmas esők formájában szabadulnak meg terhüktől. Ezen túl a szárazföldi vegetáció reagálása a fokozódó szén-dioxid mennyiségre is növekvő páratartalmat indukál.
Ezen hatások mellett azonban számos olyan tényező is jelentkezik, amely pont az ellenkező hatást eredményezi - állítja Beate Liepert. "Túlzott egyszerűsítés lenne azt állítani, hogy a környezetszennyezés Földünk felmelegedéséhez vezet, ami pedig több csapadékot eredményez. Az, hogy bolygónk 'nedvesebb' lesz, még nem jelenti azt, hogy csapadékosabb is lesz egyben" - írja kollégáival a Geophysical Research Letters legfrissebb számában.
A kutatócsoport számos egyéb, a környezetet szennyező anyagnak a víz körforgására gyakorolt hatását tanulmányozta, különös tekintettel a levegőben megtalálható parányi részecskék, az ún. aeroszolrészecskékre (pl. korom). Közismert, hogy a csapadékképződéshez elengedhetetlenek ezek apró, szilárd változatai, amelyekre kicsapódik a légkörben található nedvesség (ún. kondenzációs magként szolgálnak). Így keletkeznek a felhőrészecskék, amelyek egyre híznak, és ha tömegük átlép egy kritikus határt, csapadékcsepp formájában lehullanak.
Lieperték elmélete szerint az emberi tevékenységből adódó környezetszennyezés következtében megnőtt az aeroszolrészecskék mennyisége a levegőben. Ezért a légköri kicsapódó pára jobban eloszlik a részecskéken, így a felhőrészecskék sokkal nehezebben tudják átlépni a fent említett kritikus tömeghatárt.
Ez egy másik jelenséget is maga után von: a számítógépes szimuláció alapján megállapítható, hogy noha a földi felhőtakaró kiterjedése lényegesen nem változik, a szárazföldek fölött mégis - a fent említett jelenség miatt - a felhőréteg vastagodása figyelhető meg. Ennek következtében a földfelszín kevesebb besugárzást kap, ami bizonyos régiókban a hőmérséklet visszaesését eredményezheti.
Összességében tehát a Liepert-modell alapján megállapítható, hogy globálisan a közeli jövőben kevesebb csapadék és napsütés valószínűsíthető, illetve inkább szárazságtól, mintsem áradásoktól kell tartanunk.