A torinói lepel egy halszálkamintásan szőtt lenvászondarab, melyet a torinói Szent János székesegyház királyi kápolnájában őriznek, az oltár feletti ezüst ereklyetartóban egy fahengerre göngyölve.
Hosszanti oldalához két, egyenként 8,3 centiméteres csíkot varrtak, hátsó oldalát alátétanyag fedi. E kettőn kívül idegen elemnek számítanak még az előzőekben említett háromszög alakú foltok. A leplen egy férfitest elülső és hátsó oldalának lenyomata látható, fejjel egymás felé fordulva, úgy, ahogy a kor szokásainak megfelelően a holttestet kendőbe csavarták.
Az újkor óta hamisítványnak tartott ereklye iránt a tudomány akkor kezdett komolyabban érdeklődni, amikor 1898-ban Secondo Pia olasz fotós húszperces exponálással fényképet készített a lepelről. Az előhívott képekről döbbenten állapította meg, hogy a fényérzékeny lemezen (ahol normálisan a negatív képnek kell megjelennie) a leplen ábrázolt alak pozitív képe jelent meg. A leplen lévő kép tehát megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép.
Ezek után már azt kellett eldönteni, hogy az antropológiai értelemben kétségtelenül Jézusra hasonlító alak valóban a Megváltó testét takarta-e, vagy utólag festették rá a kb. 33 éves, 180 cm magas, 80 kg-os tömegű férfi mását.