Az első emlősállat szűznemzéssel

Japán kutatók bemutatták a nagyközönségnek azt az egeret, amelynek "két anyja van". Először sikerült emlősállatot (nem klónozással) hímivarsejtek nélkül létrehozni.

Köztudott, hogy az ivaros szaporodáshoz két alapvető dolog kell: egy petesejt és egy hímivarsejt (spermium). A megtermékenyítés során a két ivarsejt genetikai állománya egyesül, a gének egy része kicserélődik a kromoszómák között (ún. rekombináció), így az utódban (utódokban) a gének új eloszlása jön létre, ami az evolúciós folyamatok egyik legfontosabb mozgatórugója.

Szűznemzésről akkor beszélünk, amikor a szaporodás ivarsejtekkel (petesejtekkel) történik ugyan, de nem játszódik le megtermékenyítés és rekombináció (emiatt a szűznemzés ivartalan szaporodási formának tekinthető). A szűznemzés a növények mellett számos alacsonyabb szerveződési szintű állatfajnál (például rovaroknál, halaknál, békáknál) előfordul, időszakosan vagy ciklikusan.

Az állatvilágban legmagasabb szerveződési szintet képviselő emlősöknél a jelenséget eddig nem figyelték meg, és az eddigi mesterséges próbálkozások is kudarcba fulladtak. Több kutatócsoport próbálkozott a petesejtek különféle módosításai után két petesejt egyesítésével, vagy azzal, hogy a petesejtet önmagában késztesse osztódásra, más sejt genetikai állománya nélkül (indukált szűznemzés, amit emberi petesejtekkel is kipróbált egy amerikai biotechnológiai cég).

A kudarcok legfőbb oka minden bizonnyal az, hogy bár az ivaros szaporodás eredményeképpen minden génből két példány van jelen az utódban (egy az anyától, egy az apától), bizonyos apai eredetű gének nem hiányozhatnak az embrió normális fejlődéséhez. Ennek hátterében az ún. genomikus imprinting áll: az a jelenség, amikor ugyanaz a gén másképpen viselkedik, ha az anyai ágról és ismét másképpen, ha az apai ágról érkezett az utódba. Egerekben (és körülbelül emberekben is) 100-200 ilyen imprinting gén lehet.