Angol kutatók, több mint tízezer gén vizsgálata után, úgy gondolják, hogy legalább részben képesek választ adni a kérdésre.
Azt tapasztalták, hogy a guaninban (G) és citozinban (C) gazdag szakaszokon többségében olyan gének helyezkednek el, melyek a szervezet szinte összes szövetében kifejeződnek, míg az adeninben (A) és timinben (T) gazdag területeken inkább a speciálisan, egy vagy néhány sejttípusra jellemző gének találhatóak.
Ennek a ténynek egy lehetséges magyarázata, hogy a magas G-C koncentrációjú DNS szerkezete sokkal rugalmasabb, így a transzkripciós enzimek, melyek a DNS átírását végzik, ezeken a területeken sokkal könnyebben hozzáférhetnek a genomhoz, mint a rigidebb, A-T gazdag régiók esetében. Könnyen elképzelhető, hogy jelentős evolúciós nyomás hatására alakult ki a DNS ilyen jellegű felépítése.
A genom mintázatának megértése pedig elengedhetetlen információ lehet a génterápia számára, hiszen ha egy hibás gén helyett jó példányt akarunk a szervezetbe juttatni, a kérdéses szakasz eredeti helyének ismeretében nagyobb lesz az esélye annak, hogy a mesterséges gén valóban működőképes lesz.