A betlehemi csillag - 4. rész: Bolygóegyüttállás

Van azonban még egy lehetőség, amelynek talán még nagyobb az asztrológiai jelentősége. Ez a bolygóegyüttállás, vagyis a planéták olyan elhelyezkedése, amikor mozgásuk során szorosan megközelítik egymást. A bolygók egyébként is kivételezett szerepet játszottak az ókoriak életében, hiszen istenekként tisztelték őket. Fényességükből adódó különlegességüket csak fokozta, hogy az egyik csillagképből a másikba vándoroltak, s olykor igen szeszélyes pályát futottak be. Időnként előfordul, hogy az év során általában kelet felé mozgó planéta a Földről szemlélve megáll, majd visszafelé kezd haladni az égbolton, hogy aztán ismét visszatérjen a "helyes" irányba. Ma már tudjuk, hogy e hurokvetésnek nevezett folyamat valójában csak látszólagos mozgás, az ókoriak számára azonban a csillagászat egyik központi problémáját jelentette. Mindenesetre egy bolygó képes eleget tenni a Biblia azon követelményének, hogy "megáll egy hely felett".

Volt-e bolygóegyüttállás a kérdéses időszakban? Nos, ha megvizsgáljuk akkori helyzetüket, lélegzetelállító felfedezést teszünk: Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz ún. nagy együttállásban voltak a Halak csillagképben! E rendkívül ritka - 843 évente előforduló - jelenség során a két bolygó néhány hónap leforgása során háromszor került együttállásba, mivel egymás közelében végezték a hurokvetést, csak különböző sebességgel. Így többször is eltávolodtak egymástól, illetve megközelítették egymást. Tény, hogy Kr. e. 7. június 4-én, október 2-án és december 10-én a Jupiter és Szaturnusz egymás szoros közelségébe kerültek. Ez már akkor is valóságos csillagászati szenzációnak számított, amelyet ki tudtak számítani: mezopotámiai agyagtáblák bizonyítják, hogy a csillagász-papok előre készültek a megfigyelésére. Ugyanakkor a nem szakemberek számára nem volt feltétlenül lenyűgöző jelenség ("Jeruzsálemből nem látták"), hiszen még a legnagyobb közelség idején is kb. 2 holdtányérnyi távolság volt a két bolygó között, vagyis nem olvadtak össze egyetlen vakító égitestté.

Legalább ilyen fontos volt azonban az együttállás asztrológiai jelentése. A Szaturnusz (balra) hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított, gondoljunk csak pl. a szombat angol elnevezésére (Saturday, ami a Szaturnusz nevéből ered). A Jupiter (fent) a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása - ráadásul egymás után háromszor - a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Mindez tehát nem jelenthetett mást az akkori csillagász-asztrológus-papoknak, mint azt, hogy a zsidóknak királya születik.

Végül következzen egy idézet Ponori Thewrewk Aurél könyvéből:

"Lehet, hogy ennek az asztrológiai jóslatnak a tárgya, az előre kiszámolt ritka csillagászati jelenség komoly szerepet játszott Jézus neveltetésében, bukásában és megdicsőülésében? Hogy olyan meghatározó jelentősége volt az emberiség vallási, erkölcsi, szellemi életének fejlődésében és kétezer éves történelmében? Nemcsak a válasz, de a kérdésfeltevés sem a csillagászatra tartozik."

S. T.