A kutatónő 24 fényképet töltött fel egy népszerű amerikai internetoldalra. Az oldal látogatói 1-től 10-ig terjedő skálán szavazhattak, mennyire tartják vonzónak az egyes képeken látható személyeket. Valamennyi arcképen egy keresztnév is szerepelt. Ugyanezeket a képeket később más nevekkel egy másik - szintén sokat látogatott - oldalra is feltöltötte.
Az egyes arcképekre leadott szavazatok összehasonlításakor arra a következtetésre jutott, hogy a nevek megváltoztatásával az egyes képen látható személyek megítélt attraktivitása is változott. A rövid, magas, vagyis az "e" és "i" magánhangzókat tartalmazó nevű férfiakat a szavazók vonzóbbnak találták, mint a kerekebb, mélyebb nevűeket. Nőknél viszont éppen ennek fordítottja figyelhető meg. Perfors szerint a keresztnevek hangzása tudatalattinkra hat.
Lehetséges magyarázat
Férfinevek esetén az összefüggés Perfors szerint a következőképpen magyarázható. A magas magánhangzók egy névnek gyengédebb és gondoskodóbb hangzást kölcsönöznek, mint a mélyebb hangzásúak. Előbbiek inkább egy családszerető, utóbbiak pedig egy erős, azonban kalandvágyó és ösztönszerű férfi képét sugallják. Mivel a partnert kereső nő egy megbízható családfenntartó férfira, mintsem az "ösztönlény", extrém férfias szeretőre vágyik, a szavazáskor is ezen "megfontolás" alapján adott magasabb pontszámot.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy nincsen olyan név, amely a hiányzó vonzalmat pótolhatná. A kutatásról a Nature online kiadása számol be.
Cseh Júlia