A magasabb hőmérsékletek instabillá teszik az "örök fagy" által összetartott kőzeteket. 2003 nyarán az Alpokban kereken ötvenen vesztették életület sziklaomlás következtében. A Mont Blanc-ra vezető klasszikus mászóösvényeket is le kellett zárni a lezuhanó sziklák miatt, és mintegy száz hegymászót kellett kimenteni a Matterhornra vezető úton, mivel a gerinc egy része leomlott.
Mivel a különleges eseményeket sem szokatlan hótömeg, sem heves esőzések nem indokolták, a geológusok feltételezik, hogy az okok a sziklák alatt levő fagyott rétegek felengedésében keresendők. Svájci kutatók 2001 nyarán 22 alpi sziklafalba fúrt járatba helyeztek hőmérőket, majd egy év elteltével kielemezték az adatokat. Az így megalkotott modell azt mutatja, hogy a magas nyári hőmérsékletek megolvasztják a kőzetrepedésekben levő jeget, amitől a sziklafal egésze is meglazulhat. Különösen veszélyesek lehetnek az északi falak, mert ezek normális körülmények között nincsenek kitéve erős napsugárzásnak és hőmérséklet-ingadozásnak. Ugyancsak kritikussá válhatnak az éles gerincek, mert mindkét oldaluk abnormálisan felmelegedhet. Idén júniusban négy komoly sziklaomlás is történt a Dolomitokban.
A földfelszín mintegy negyed része áll az örök fagy uralma alatt, és ha az elkövetkező két évtizedben - egyes kalkulációknak megfelelően - mintegy 1,3 Celsius-fokkal növekszik a globális átlaghőmérséklet, a Himalájától az Andokig tetemes magasságig kiengedhet a permafroszt - mutattak rá a zürichi egyetem kutatói.