Immungenomika: a világ vezető kutatói Budapesten

2004. október 3-án megkezdődött Budapesten az első Immungenomikai Világkongresszus. A Magyarországon szokatlanul nagyszabású nemzetközi tudományos összejövetelre a világ vezető kutató jöttek el.

A kongresszus kapcsán korábban dr. Falus András akadémikust, a Semmelweis Egyetem Genetikai-, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatóját, a kongresszus elnökét kérdezte az [origo].

Az immunológia és a genomika kifejezések önmagukban jól ismertek, ám a kettő kombinációja, az immungenomika sokak számára még ismeretlenül hangozhat. Mit jelent ez a kifejezés, milyen tudományterület van mögötte?

A genomika, azaz a genom alapú biológia megkeresi a saját szakterületeit, így például onkogenomikáról, endokrinológiai genomikáról, farmakogenomikáról beszélünk. Ebből az immunológia, azaz a szervezet védekező mechanizmusaival foglakozó tudomány is teret kért és kapott: az immungenomika - kihasználva a korszerű internethálózatot és az informatikát - az immunológiai folyamatok, az immunológiai szabályozás genetikai-genomikai hátterét vizsgálja egészséges és kóros esetekben. Az immungenomika tehát a genom azon részét, azon gének együttműködését vizsgálja, amelyek valamilyen módon hatnak az immunológiai működésre. Természetesen ezen gének kifejeződését is befolyásolja a környezet: az egyik legfontosabb, amit a genetikai, majd a genomikai kutatásokból eddig megtanulhattunk, hogy génjeink működését a legkülönfélébb környezeti hatások - például fertőzések, táplálkozás, éghajlati viszonyok - befolyásolják.

Ezek szerint az immungenomika annyival több az immungenetikánál, amennyivel a genomika a genetikánál.

Így van. Az immungenetika ugyanis nem új keletű dolog. Már az 1960-as évektől vizsgáltunk az immunológiai folyamatokban - például az antigénbemutatásban - szerepet játszó géneket, de nem tudtuk, hogy milyen a gének összjátéka, azaz a szabályozási mechanizmusok összessége, összhangja, koordináltsága. Ezt csak a genomikában alkalmazott módszerekkel, számos gén egyidejű vizsgálatával lehet megállapítani.

Az emberi genomban körülbelül 30 ezer gén van. Ezek közül hány lehet közvetlen kapcsolatban az immunrendszer működésével?

Jelenleg néhány száz olyan génről tudunk, ami közvetlen kapcsolatban van az immunválasszal. Ez elég kevésnek tűnik a 30 ezerhez képest, de számuk naponta bővül az új felfedezésekkel. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az immunfunkcióban nemcsak azok a gének lényegesek, amelyek például közvetlenül egy-egy immunsejt-típusra specifikusak vagy antitest-molekulákkal és receptorokkal kapcsolatosak, hanem azok is, amelyek a háttérmunkát, a "piszkos munkát végzik", például a szignálátvitelben szerepelnek. Nagyon nehéz tehát az immungenomot meghatározni.

Léteznek már a gyakorlatba átültetett eredmények az immungenomikai kutatásokban?

A genomikai kutatásokról általában elmondható, hogy viszonylag gyorsan kerülnek át a gyakorlati felhasználás területére. Van már néhány ígéretes módszer akár a klinikai gyakorlatban is, ami genomikai alapokon nyugszik. Az immungenomikára is igaz, hogy főképp a gyakorlati kérdések motiválják az alapkutatást. Rengeteg gyakorlati kérdés van, rengeteg gyakorlati igény, s fontos, hogy az orvosok ezekre gyors választ kapjanak. Ezt a tendenciát jól jelzi, hogy a kongresszuson a témák több mint 70%-a ún. alkalmazott kutatással foglalkozik. A klinikai eredmények egyelőre inkább a diagnosztizálással kapcsolatosak: például olyan gének aktivitásának vizsgálatával, amelyek valakit hajlamossá tesznek egy allergiás megbetegedésre. Rövidesen azonban a terápiában is várhatók komoly eredmények. Most zajlik azoknak a célmolekuláknak a kiválasztása, amelyek ellen aztán gyógyszermolekulákat lehet tervezni és készíteni. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy általában minden biológiai folyamat egyensúlyi folyamat. Amennyiben tehát valamelyik irányba nagyon eltolom az egyensúlyt - azaz gyógyszeresen beavatkozom -, akkor lehetséges, hogy ellenkező hatást érek el.