Negyven hód érkezett a Közép-Tiszához

Negyven eurázsiai hódot telepítettek a WWF Magyarország programja keretében a közép-tiszai tájvédelmi körzetbe; a Németországból érkezett rágcsálókkal közel 400-ra gyarapodott a hazai hódállomány.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) valaha egész földrészünk folyó menti ligeterdeit benépesítette, ám a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt Európa legnagyobb részéről kipusztult. Mindössze néhány kisebb, elszigetelt, egymástól távol eső állomány maradt fenn. Magyarországon a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányokat, azután több mint egy évszázadra eltűnt hazánk faunájából.

Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója elmondta: a természetvédő szervezet 1996-ban indította útjára a kíméletlen vadászat és élettér-vesztés miatt Európa nagy részéről, így Magyarországról is kipusztult hódok visszatelepítési akcióját. A hódra nemcsak prémjéért és pézsmájáért vadásztak, hanem húsáért is. Érdekesség, hogy az egyház tévesen halnak tartotta, így böjt idején is fogyasztható volt.

A visszatelepítési programban elsőként a Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci részén engedtek szabadon 32 egyedet. Ezután további telepítések következtek a Fertő-Hanságban, a Tisza mentén. Tavaly 20 példányt Tiszadob térségben engedtek szabadon.

Az idei telepítések különlegessége, hogy az állatokba egy néhány centiméter nagyságú chipet ültettek a Fővárosi Állatkert állatorvosai, amivel a hódok későbbi beazonosítása lehetővé válik - jegyezte meg Márkus Ferenc.

Jelenleg csaknem 400 hód él már Magyarországon, többségében a visszatelepítettek, s az állatok mozgását a szakemberek folyamatosan követik. A hazai állomány kétharmada a Szigetközben él, egy másik bázisuk a Tisza mentén kezd kialakulni. A telepítések helyét a WWF Magyarország táblával jelöli meg, amelyen felhívja a figyelmet az állat jelentőségére. Egyebek között arra, hogy az erős metszőfoggal, pikkelyes farokkal rendelkező faj elsősorban lágyszárú növényeket fogyasztja, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy erősen pusztítja a halállományt.

A vizet csak rövid időre hagyja el

A hód legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga. Másik egyedülálló különlegessége lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ, illetve ha megtámadják, ellenségei elriasztása céljából nagyokat csap vele a vízre. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat, így ritkán kerül szem elé, jelenlétéről főleg nyomai árulkodnak.

A hód környezetét kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba üregeket ás, és azokat használja lakhelyül. A kotorék vagy hódvár bejárata a víz alatt nyílik. A nőstény egy, esetleg két kölyköt hoz világra, melyek két évig a családban maradnak. Télire víz alatti készleteket gyűjt kotoréka bejáratánál.