Szenzációs emberős-lelet

Az emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példáját fedezték fel Indonéziában. A mindössze egy méter magas emberfélék 18 000 évvel ezelőtt éltek egy szigeten. A lelet alapján úgy tűnik, hogy az emberre is hatnak azok az evolúciós erők, amelyek más emlősfajokban törpe változatokat alakítanak ki.

A felfedezők azonnal ráragasztották A Gyűrűk Ura eposzból jól ismert hobbit nevet az új embercsoportra, amely egy elszigetelt környezetben élt, komodói sárkányok és mára már kipusztult törpe elefántok között. A felnőtt egyedek magassága csupán egy méter körüli volt, agytérfogatuk pedig a modern emberének csupán egyharmada lehetett. Fejnagyságuk tehát egy nagyobb grapefruithoz volt hasonló. Emiatt igen meglepő, hogy a csontok mellett igen kifinomult kőeszközt találtak - ezt mai tudásunk szerint egy ilyen, agytérfogat tekintetében csimpánzhoz hasonló élőlény nem tudta volna elkészíteni.

Az új fajt indonéz és ausztrál kutatók fedezték fel az indonéziai Flores szigetén. A Nature brit tudományos hetilapban közölt két tanulmány szerint egy közel teljes, valószínűleg női csontváz került elő (koponyával, alsó állkapoccsal és a fogak többségével), legalább hét másik egyedtől származó fogak és csontok társaságában. A lelőhelyen a komodói sárkány néven ismert óriásgyíkoktól és pigmeus elefántoktól (Stegodon) is találtak maradványokat. Mivel a csontok még nem kövültek meg, igen nagy körültekintés és szakértelem kellett kiszabadításukhoz.

Robert Foley (University of Cambridge, Nagy-Britannia) szerint ez az emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példája. A következtetések valóban izgalmasak: ha időben ennyire közeli, eddig teljesen ismeretlen példákat találunk az emberfélék törzsfejlődésében, ki tudja, milyen felfedezések lesznek még ezen a területen? A felfedezés persze a jetik és más "csodalények" híveit is bátoríthatja, de ami tudományos szempontból fontos: a lelet alapján úgy tűnik, hogy az emberre is hatnak azok az evolúciós erők, amelyek más emlősfajokban törpe változatokat alakítanak ki. Ilyenek a speciális környezeti tényezők (például egy elszigetelt élettér korlátozott természeti erőforrásokkal), illetve a genetikai izoláció.

A felfedezők új faj megállapítását javasolják, Homo floresiensis néven. A rendszertani kapcsolatok azonban - ahogyan az az emberfélék törzsfejlődésének esetében gyakori - egyelőre bizonytalanok. A felfedezők szerint lehetséges, hogy a törpe emberfélék a sokkal korábban (kb. 1,6 millió évvel ezelőttől) a közeli Jáva szigetén élt Homo erectus leszármazottai lehettek. A kutatók DNS-t szeretnének kivonni a csontokból a rokonsági kapcsolatok vizsgálatára. Az Európában nem sokkal korábban élt Neander-völgyi ember esetében ezt már sikerült megvalósítani.

Egyelőre azt sem lehet pontosan megállapítani, mennyi ideig létezett ez az emberféle - ehhez további csontokat kellene találni. Az előzetes becslések egyelőre tág határok között mozognak: e szerint a csoport valamikor a 70 és 800 ezer évvel ezelőtti időszakban jelent meg.

Kihalásuk azonban nem történhetett túlságosan régen, mert a sziget lakosai között ma is meghökkentően részletes legendák keringenek az egykori törpe emberek létezéséről, akiket ők Ebu Gogo néven emlegetnek. A legendák szerint a törpék egy méter magas, szőrős teremtmények voltak, akik valamilyen dörmögő-morgó nyelven beszéltek egymás között. A legutóbbi emlékek szerint csak körülbelül 100 éve tűntek el a szigetről. Nem kizárt azonban, hogy a faj ma is létezik, az "emberek világától" még egyelőre érintetlen indonéz esőerdőkben.