A mélytengeri üledékek kémiai változásait tanulmányozva a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kutatói felfedezték, hogy a Déli-óceán - a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceán déli része - lehűlése hozzájárult a déli-sarki jégtakaró kiterjeszkedéséhez, amely azóta is befolyásolja a Föld klímáját. A kutatás dokumentálja a jégtakaró kialakulásának történetét, és vizsgálja a bolygó globális klímájának változását.
A kutatók már régen felfedezték, hogy a Déli-óceánnak és a déli-sarki jégtakarónak a múltban nagy szerepe volt a Föld mai éghajlatának kialakulásában. Arra azonban csak most született bizonyíték, hogy a déli-sarki jégtakaró mérete közvetlenül összefügg a hőmérséklettel és a globális szén-körforgással.
A mért adatok szerint körülbelül 14 millió évvel ezelőtt a Föld pályájának változása következtében a Déli-óceán felszíni vizének hőmérséklete rövid időn belül 7 fokkal csökkent, az Antarktisz körüli körkörös tengeráramlás pedig megerősödött. Ennek eredményeképpen az Antarktisz jelentősen elszigetelődött a meleg és csapadékos trópusi a területektől. A jégtakaró területén történt mérések szerint a lehűlést követően a jégtakaró rövid perióduson belül jelentősen megnövekedett, és hamarosan elérte mai méretét. A Déli-óceán tehát közvetlenül befolyásolja a déli-sarki jégtakaró nagyságát.
Az egyetem kutatói úgy gondolják, hogy az általánosan alacsony légköri széndioxid-szint és az Ausztrália északi és déli részén lezajló kőzetlemez-mozgások miatt az éghajlat azonnal reagált a Föld pályájának változására.
Amelia Shevenell, a kísérlet vezetője és a tanulmány szerzője szerint a kutatás egyértelműen kimutatja, hogy a Föld éghajlata akár rövid időn belül is megváltozhat, ha az éghajlati feltételek - például a légköri üvegházhatást okozó gázok szintje, vagy a kontinensek mozgása - változnak.
Az eredményekből az is látszik, hogy tudományos szempontból mellékes, hogy ezek a változások természetes úton vagy az emberi beavatkozás következtében történnek-e. A lényeg az, hogy ha a körülmények változnak és elérnek egy bizonyos határt, a Föld éghajlata erre mindenképpen válaszolni fog.
Shevenell és kollégái elemezték a mélytengeri üledékekben lerakódott, megkövesedett tengeri planktonok vázainak maradványait, és ebből következtettek a déli-sarki jégtakaró vastagságára, a Déli-óceán felszíni rétegeinek hőmérséklet-változására, és a globális szén-körforgásban bekövetkezett módosulásokra. Háromféle üledékből készítettek méréseket, amelyeket Tasmániától délre gyűjtöttek be egy óceáni tudományos program keretében.
E+B