"A tudósnak is le kell jönnie az elefántcsonttoronyból..."

Munkatársunk Vizi E. Szilvesztert, az MTA elnökét a budapesti World Science Forum záróeseményén a 21. század tudósáról, az alapkutatásokról és az agyelszívásról kérdezte.

Elnök úr, mióta Ön az MTA vezetője, minőségi változás következett be a tudományos közösség és a nagyközönség viszonyában. Mit jelentenek a 21. században a tudós és a tudomány szavak?

Vizi E. Szilveszter: Én azt hiszem, hogy a 21. század tudósa más, mint amilyen az előző évszázadban volt. Le kell ereszkednie az elefántcsonttoronyból, és az adófizető állampolgároknak számot kell adnia arról, hogy mire költötte a pénzüket. Befolyásolnia kell a társadalmat, a politikát, a gazdaságot. Hiszen ma - sokkal inkább, mint valaha - a tudomány befolyásolja a gazdaság fejlődését. A tudomány volt az első, ami globalizálódott, mert mi egy nyelvet használunk, az angolt. A gazdaság csak a tudomány után kezdett globalizálódni. Nekünk tudósoknak kell felhívnunk a törvényhozók figyelmét arra, hogy a tudomány eredményeit nemcsak jóra lehet használni. A törvényhozók részéről pedig olyan lépésekre van szükség, hogy a tudomány rosszra való felhasználását korlátozzák.

A tudomány és a gazdaság kapcsolatát boncolgatva nem lát ellentmondást abban, hogy a gazdasági szektor nagyobb eséllyel támogatja az alkalmazott kutatásokat, így a tudomány mindenkori hajtóerejét képező alapkutatások visszaszorulnak?

- Nem, mert az alapkutatás nagyon közel került az alkalmazott kutatáshoz. Ezt nagyon kevesen érzékelik, de ez jellemző ma a világban. A korábbi hosszú évtizedekkel szemben ma 3-5 év elegendő a felfedezéstől az áruvá válásig. Ez a világ minden nemzete számára azt jelenti, hogy az alapkutatásba érdemes befektetni, mert az ebbe befektetett tőke pillanatokon belül megtérül.

A tudomány globalizációjának keretében megoldódni látszik a sokat emlegetett, a magyar kutatókra különösen jellemző "agyelszívás" problémája is?

- Nem oldódott meg, ez a veszély még mindig fennáll. Örömmel hallottam a miniszterelnök úr ígéretét, hogy 2006-ra a nemzeti össztermék 1,8-1,9%-a fog jutni kutatásra és fejlesztésre. Ez azt jelenti, hogy a kutatók anyagi és elsősorban erkölcsi megbecsülésének növekednie kell, mert ami jelenleg van, azt nagyon nehéz elfogadni - a nemzeti jövedelemből jelenleg csak 1% jut ezekre a célokra. Ezen kívül az 1000 munkavállalóra jutó kutatók száma fele annak, ami az Európai Unióban jellemző.

E ragyogó kezdeményezés, az első World Science Forum után mit vár a két év múlva megrendezésre kerülő folytatástól?

- Azt, hogy két év múlva már a kiváló tudósok, gazdasági szakértők és politikusok fogják kérni, hogy hívjuk meg őket erre a konferenciára, mert rá fognak jönni arra, hogy mennyire fontos ez a párbeszéd. Egyébként most is sok kiválóság jött el, de meggyőződésem, hogy még nagyobb is lesz ez a konferencia.