HIV-vírus hasonmás a brit illegális húskereskedelemben

Az AIDS betegséget okozó vírushoz hasonló kórokozóval fertőződtek meg afrikai vadászok, akik majomhúst ettek. Ugyanezt a majomhúst illegálisan Nagy-Britanniában is árulják.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói kiterjedt vírustesztet végeztek pigmeus vadászokon, amely többükben is a HIV-vírussal egy családba tartozó ún. retrovírust mutatott ki. A vírust akkor kaphatták el a vadászok, amikor majmok megölésekor kapcsolatba kerültek azok testnedveivel - például a vérükkel. A kutatók a Lancet c. orvosi folyóiratban közölték eredményeiket. Eddig még nem volt halálos áldozata az újonnan felfedezett kórokozónak.

Évente körülbelül 5 ezer tonnányi majom-, antilop-, kígyó-, elefánt- és más trópusi állatoktól származó húst esznek meg Afrikában, de az elejtett példányokból bőven jut Európába is. Brit újságírók egészségügyi szakemberekkel együtt végezték az illegális húsokat árusító üzletek felkutatását Londonban, és rengeteg nyugat- és közép-afrikai védett fajtól származó húst találtak. Nagy-Britanniába a becslések szerint évi 12 ezer tonna ilyen húst csempésznek be. Ennek hatása lehet a brit háziállatok egészségére is: a 2001-es láb- és körömfájás járványt is összefüggésbe hozták az illegális húsbehozatallal.

Az újságírók elutaztak Kamerunba is, ahol pigmeus vadászok a töltényért cserébe gorillák kilövésére vállalkoztak volna. Cserébe a riporterek megkapták volna az állatok koponyáját, mancsát és lábait. A vadászok a nagy szegénység miatt nem foglalkoznak vele, hogy milyen élőlényt ölnek meg és az sem érdekli őket, mi lesz a lelőtt állatok sorsa, vagy hogy éppen feketepiacon értékesítik őket.

A vírusok az állatokról időnként emberre kerülhetnek át. Egyes elképzelések szerint a HIV esetében az embert egy csimpánzból származó vírus fertőzte meg, hasonlóan ehhez az újonnan kimutatott vírushoz, ahol szintén egy majom lehet az eredeti gazda. Habár a retrovírusok gazdaspecifikusak, azaz egyfajta vírus csak egy-egy állatfajt tud megfertőzni és kizárólag csak gerincesekre veszélyesek, mégis előfordulhat, hogy egyik állatfajról a másikra vagy az emberre átkerül a vírus egy módosult formája. Ezek í vírusok a szervezet számára létfontosságú sejtekbe képesek bejutni és azokat teszik működésképtelenné. A HIV-vírus - az AIDS betegség kórokozója - az immunrendszer T (CD4)-sejtjeibe épül be, és azokat elpusztítva a szervezet védekező rendszerét teszi tönkre. A HIV-hez hasonló vírusok háziállatoknál - például juh, szarvasmarha - és vadon élő állatoknál, például a csimpánznál is előfordulnak.

A retrovírusok

A retrovírusok egy másik csoportja rákos burjánzásokat képes előidézni. Hogy megértsük, ez hogyan is lehetséges, vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben a retrovírusok felépítését és életmenetét. Örökítőanyaguk az egyszálú RNS-molekula (ribonukleinsav). Ezt egy fehérjeburok veszi körül, amely azért felelős, hogy a kórokozó a neki megfelelő sejtekbe juthasson be. Az RNS-szálon egymás után sorban helyezkednek el a gének - ezek tartalmazzák azokat az információkat, amelyek a vírus működéséhez szükségesek. Az információ alapján keletkező egyik fontos fehérje, az ún. reverz transzkriptáz enzim a vírus örökítőanyagáról egy kétszálú másolatot, azaz DNS-t készít, amely már képes beépülni a szintén DNS-ből álló gazdasejt örökítőanyagába. Innentől kezdve a vírus a gazdasejt molekuláris gépezetét és anyagait használja föl a saját céljaira. Képes szaporodni és a gazdasejtet elhagyva újabb hasonló sejteket fertőzhet meg. A vírus olyan helyre is beépülhet a gazdasejt örökítőanyagába, ahol a sejt osztódásához vagy annak szabályozásához szükséges gének vannak. Emiatt az adott gén működése kieshet, a sejt pedig kontrollálatlanul kezd szaporodni és rákos burjánzások alakulhatnak ki. Ilyen például az egér emlőrák vírusa.

Más esetekben a vírus nem okoz tüneteket és hosszú távon is képes együtt élni a megtámadott szervezettel. Előfordulhat, hogy a vírus a beépüléskor olyan helyre kerül, ahol befolyásolja a már ott lévő gének működését. Esetleg mutációt idéz elő egy génben, így evolúciós tényezőként sem hanyagolható el. Az ember evolúciója során sokszor találkozott retrovírusokkal és az is sokszor megtörtént, hogy egy ilyen találkozás örök "barátsággá" nemesült. A vírus beépült a DNS-be, és amennyiben az ivarsejtekbe - a spermiumba vagy a petesejtbe - is bekerült és nem okozta a gazda halálát, valamint nem volt végzetes hatása a szaporodóképességre, akkor a születendő utód minden sejtje tartalmazta. A vizsgálatok szerint az emberi genom akár 1 százalékát is kitehetik ezek az úgynevezett endogén retrovírusok (HERV-ek).

Előnyös és káros kapcsolatok

Néhány pozitív példa: ismernek olyan esetet, hogy a vírusról képződő fehérje a méhlepény kialakulásában vesz részt. A HERV-ek szerepet játszanak egyes vírusfertőzések elleni védelem kialakításában is oly módon, hogy a róluk képződő fehérje kapcsolatba lép a sejtbe kerülő vírussal és megakadályozza a fertőzés kialakulását. Egyes esetekben már olyannyira részévé váltak a gazdaszervezetnek, hogy annak megfelelő működéséhez nélkülözhetetlenek. Egy HERV felelős azért is, hogy a nyálban található egyik enzimet, az amilázt csak a nyálmirigyek termeljék, és máshol ne keletkezhessen a szervezetben.

Más esetekben a kapcsolat kevésbé barátságos: környezeti hatásra - sugárzás, kémiai anyagok - az örökítőanyag e csendes részei aktiválódhatnak. Például ez az egyik lehetséges magyarázata az öbölháborús betegségnek, melynek vizsgálata során olyan retrovírus-eredetű részek átrendeződését figyelték meg, amelyek hatással lehetnek az immunrendszer normális működésére. Az aktiválódott endogén retrovírusoknak közvetlen szerepe lehet bizonyos daganatok kialakulásában. Ezt a here, illetve a petefészek egyes daganatféleségeinek képződésében igazolták. Láthatjuk tehát, hogy természetes közegükben a retrovírusok rengeteg funkcióval rendelkeznek. Súlyos betegségeket okozhatnak, míg mások nélkül nem tudunk élni.

Bodrogi Lilla