A 2004 MN4 jelzésű égitestet Roy Tucker, David Tholen és Fabrizio Bernardi (University of Hawaii Asteroid Survey) fedezte fel 2004. június 19-én, de akkor csak két éjszaka tudták nyomon követni. Átmérője a fényessége alapján 400 méter körül lehet, pályája főleg bolygónkén belül húzódik. Keringési ideje 323 nap.
A földközeli kisbolygót 2004. december 18-án Gordon Garradd pillantotta meg ismét, ezúttal Ausztráliából a Siding Spring Survey kutatóprogram keretében. Az akkori számítások szerint úgy becsülték, hogy 2029. április 13-án közel kétszeres Föld-Hold távolságban fog elhaladni bolygónk mellett. Ezzel ez lett az első objektum, amely a kozmikus katasztrófák "földrengés-skáláján", az ún. Torino-skálán elérte a 2-es fokozatot. A Torino-skála valamely földközeli égitest által kifejezett veszély nagyságát jellemzi. Értéke az égitest méretéből és a becsapódási valószínűség együtteséből áll össze.
A 2-es fokozat olyan közeli elhaladást jelent, amikor a Földdel való ütközés valószínűsége 1% alatti (a december 18-i számítások szerint ez 0,3% körüli volt). A szakemberek szerint ekkora égitestek hasonló távolságban átlagosan 5 évente haladhatnak el mellettünk.
December 24-én, az újabb megfigyelések és elemzések birtokában súlyosbodott a helyzet: a legutóbbi számítások szerint annak az esélye, hogy a kisbolygó 2029-ben eltalálja Földünket 1,6%-ra emelkedett. A 2004 MN4 ezzel újabb rekordot döntött: ugyancsak elsőként érte el a 4-es értéket a Torino-skálán. A 4-es fokozat olyan közeli találkozást jelent, ahol a becsapódás esélye 1 százalék körüli, és becsapódás esetén regionális méretű, több 100 kilométeres körzetre kiterjedő pusztítás várható.
A következő hónapok megfigyelései további adatokat szolgáltatnak a szakemberek számára, így reálisabb képet kaphatunk a várható eseményekről.