Huygens: óriási siker!

Hazai idő szerint 17.20-kor végképp bizonyossá vált, amiben néhány órája már komolyan reménykedtünk: a Huygens küldetése az űrkutatás történetének egyik legnagyobb sikere lett!

Közép-európai idő szerint 17.20-kor valóságos hangrobbanás rázta meg a Huygens-űrszonda németországi irányítóközpontját. A repülésirányítók, mérnökök és kutatók kitörő öröme annak szólt, hogy a Cassini-űrszonda közvetítésével megérkeztek a Földre a Huygens-leszállóegység első tudományos adatai, amelyekből kiderül: mind a hat műszeregyüttes működött a szonda operációs időszaka alatt.

Eddig is világos volt, hogy a küldetés technikai értelemben óriási siker: még soha nem szálltunk le a Földtől ilyen távol, ráadásul ilyen bizarr körülmények között. Most azonban már biztosan kijelenthető: a küldetés tudományos szempontból is sikeres volt, és remélhetőleg sokat megtudunk a Szaturnusz óriásholdjáról, az ősi Földre emlékeztető Titánról - ezáltal pedig közelebb kerülünk olyan alapkérdések megválaszolásához, hogy milyen kémiai folyamatok előzték meg az élet kialakulását bolygónkon.

Természetesen némi időt igénybe vesz, amíg az adatokból kinyerik az információkat. Az adatok folyamatosan érkeznek és teszik közzé őket. Az első képek néhány óra múlva, késő este várhatók (feltehetően 23 óra és éjfél között).

Az adatok megérkezését követő sajtótájékoztatón - ahol az ESA és a NASA legrangosabb tudományos vezetői voltak jelen - Jean-Jacques Dordain, az ESA vezérigazgatója beszélt először, méltatva az európai tudományos intézetek, szakemberek és az ESA munkáját, amely lehetővé tette ezt az óriási sikert. "Mi vagyunk az elsők a Titánon" - mondta. Az igazgató köszönetet mondott a Cassini-űrszondát üzemeltető amerikai partnernek, a NASA-nak is. A Cassini is kulcsszerepet játszott a Huygens küldetésében, hiszen elszállította a Titánhoz, ott pontosan útjára bocsátotta, majd begyűjtötte a leszállás közben és után küldött adatait.

A 18.26-kor befejeződött sajtótájékoztatón elhangzott: az első ejtőernyő telepítése a tervezett időponthoz képest 15 másodpercen belül zajlott, és a fedélzeti gyorsulásmérő normálisan működött. A szondán belüli hőmérséklet 50 km-es magasságban "kellemes" 25 Celsius-fok volt. Az energiaellátó-rendszer, a számítógépek, a tudományos műszerek mind a vártnak megfeleően működtek.

Az adatok folyamatosan, két csatornán érkeznek. Ezek közül az egyik (Channel A) nem a vártnak megfelelően működik, a Channel B azonban igen, és a két adatfolyam egy kivétellel megegyezik - a Channel A mindenképpen szükséges az egyik műszer (Doppler Wind Experiment) adatainak továbbításához. Amennyiben az A-csatorna továbbra sem áll helyre, ezek a szélsebességre vonatkozó adatok a földi rádióteleszkópok megfigyeléseivel részben pótolhatók.

Korábbi információk a mai nap eseményeiről és részletes háttéranyag előző cikkünkben.