Olvad az örök fagy birodalma

Megroggyant házak, beszakadt utak, eltört csővezetékek, erősödő lejtőpusztulás és mind gyakoribbá váló talajfolyás jelzi, a pólusok jégvilágában tapasztalt felmelegedés nem kíméli a sarkkörök vidékén fekvő szárazföldek területét sem.

Az Arctic Climate Impact Assessment (ACIA) közelmúltban napvilágot látott jelentése szerint az Északi-sarkvidék átlaghőmérséklete az elmúlt évtizedekben drámai módon emelkedett. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor századunk végére a pólus környéke akár 4-7 Celsius-fokkal is melegebb lehet. Ez a nyári tengeri jég teljes vagy részleges elolvadását eredményezheti. A régió országait és őslakosait tömörítő Északi-tanács novemberi, izlandi ülésén a résztvevők ugyan célként tűzték ki a folyamat lassítását, de konkrét cselekvési tervet nem fogalmaztak meg. Ez utóbbi egyre sürgetőbb lenne, mert mind több megfigyelés és beszámoló támasztja alá, hogy az intenzív felmelegedés egyre szélesebb területeken érezteti hatását és nehezíti meg az ott élők mindennapjait.

A napokban az American Geophysical Union (AGU) San Franciscóban tartott ülésén a sarkkörök vidékén tapasztalható felmelegedésről és ennek látható következményeiről számoltak be a kutatók. A megfigyelések mindegyike megerősíteni látszik, hogy világszerte olvadásnak indult az örök fagy birodalma és annak határmezsgyéje is.

Változóban az állandóan fagyott föld világa

Az eurázsiai és amerikai kontinens számos része szomszédos az északi pólus jégsapkájával. Ez a jégkörnyéki (periglaciális) zóna, az örök fagy birodalmának határvidéke, amely magába foglalja Alaszka, Észak-Kanada, Szibéria és Grönland jelentős területeit. Az alacsony mértékű besugárzás miatt ezen a vidéken az év jelentős részében a hőmérséklet nagyon alacsony, csak a rövid nyári időszakban emelkedik 0 Celsius-fok fölé. Az északi sarkkör vidékén és ettől északra található az a terület, ahol a nagy hideg miatt a föld a felszín alatt állandóan meg van fagyva (permafrost). A megfagyott föld túl van telítve vízzel, amely a kőzetszemcsék között jég formájában tárolódik. A permafrost felső, kb 45 cm vastag "aktív rétege" az, amely a rövid nyári időszak alatt felolvad. A felengedést követően a víz egy része elpárolog vagy elfolyik, ezzel csökken a talaj teljes térfogata, és a földfelszín megsüllyed. Lejtős felszín esetében az olvadási szinten a jég átnedvesedik, és ezen a felületen a talaj felső rétege megcsúszik vagy lefolyik.

Az itt élők régóta ismerik a terület sajátosságait, és ennek megfelelően építették házaikat, alapozták az utakat, hidakat és vasutakat. Alaszkában a terület gazdag földgáz- és kőolajvagyonának elszállítására olyan speciális, állványokon nyugvó csővezetékeket telepítettek, amelyek alapzatát mesterségesen hűtik, hogy megelőzzék a talaj hirtelen megsüllyedéséből adódó baleseteket. A Transzalaszkai csővezetékhez hasonló technikai kihívást jelent a Lhasszáig húzódó Qinghai-Tibet vasút alapzatának elkészítése is, mivel a vasútvonal közel fele a permafrost területen fog keresztülhaladni. A kínai mérnökök ez esetben kőzetzúzalék szétterítésével és feltöltéssel fogják minimalizálni a talaj nyári hőfelvételét és téli hőleadását. Ez siker esetén a jövő út- és vasútépítési technológiáját jelentheti a fagyos területeken.

Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban tapasztalható, hogy az itt lévő városok épületeinek alapja megrogy, az utak és hidak beszakadnak, a csővezetékek és a vasúti sínek megsüllyednek és eltöredeznek. A tavalyi rekordhőmérsékletű nyár folyamán az alaszkai Fairbanksben számos lakó- és középület roggyant meg és vált lakhatatlanná. Jelentősen megnövekedett a földcsuszamlások gyakorisága, és a lejtők instabillá váltak. Kanada permafrost területein és az Alpokban erőteljesen pusztulnak azok a hegyvidéki területek, ahol a felszín alatti kőzet jelentős mennyiségű jeget tartalmaz. A meredek hegyi régiókban a permafrost olvadása lejtő- és kőfolyásokat képes előidézni. Ezeken a vidékeken a jég a kemény kőzetek közé, sziklarepedésekbe ágyazódott, melyeket cementáló anyagként össze is tart. Amikor elolvad, a sziklák instabillá válnak, és leomlanak. Ez történt a 2003-as nyári hőhullám idején az Alpokban is, amelynek eredményeként a Matterhorn egy hatalmas sziklatömbje szakadt le váratlanul.