Újra magyar kutatók az Antarktiszon

2005 első napjai óta ismét hazai szakemberek, a "Fagyos Oázis" expedíció tagjai végeznek kutatómunkát a jeges kontinensen. Főként kőzettörmelékkel fedett területeken dolgoznak, ahol a felszín alatti jég mennyisége és mozgásfolyamatai igen érzékenyen jelzik a globális éghajlati rendszer változásait.

Az 1998-ban megkezdett, majd 2003 tavaszán két hónapon át az első önálló magyar Antarktisz-expedíció keretében folytatott vizsgálatok helyszíne a King George-sziget volt. Az Antarktisz peremén található jégmentes felszínű területek - vagyis a sarkvidéki értelemben vett oázisok - ugyanis rendkívül törékeny egyensúlyi állapotban vannak, ezért érzékenyen reagálnak a rövid távú környezetváltozásokra, tehát ideális helyszínei az éghajlatváltozással kapcsolatos vizsgálatoknak. A magyar kutatók a helyszínre visszatérve ezért elsősorban azt vizsgálják, hogy az utóbbi 7 év során hogyan módosultak a felszíni jégtől mentes területeket formáló folyamatok, illetve hogy milyen ütemben alakul át a domborzat. Ezeket a monitoring-vizsgálatokat a terepen most az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa, dr. Nagy Balázs és Bugya Éva geográfus végzi.

A kutatás helyszínét a chilei légierő szállítógépén érték el, s a hűvös sarkvidéki nyáron a koreai King Sejong Kutatóállomás az otthonuk. A 16 fős személyzetű, modern bázis kiváló hátteret biztosít, így például kutatóink folyamatos műholdas internetkapcsolatban vannak a hazai kollégáikkal. Az alapvetően nedves, hűvös, viharos időjárási körülmények között terepen töltött nyári hetek fő tevékenysége a mintavétel, mérési adatgyűjtés és térképezés. Az egymástól gleccserekkel és jégmezőkkel elválasztott oázisok sziklatörmelékkel borított tundráját gyalog és sítalpon érik el, ha viszont távolabbi területen dolgoznak, speciális sátorban töltik az éjszakákat.

Az összehasonlító vizsgálatsorozat alapján már jól látható, hogy a jégfogyás hatására növekvő területű oázisok rendkívül eltérő korúak, jelenlegi állapotuk sem egyforma, és a felmelegedés következményei is területenként eltérő mértékben jelennek meg.

A domborzat átalakulása azonban a legtöbb vizsgálati területen látványos gyorsasággal zajlik. A jégborítás visszahúzódóban, s a kibukkanó sziklafelszínek nem tudnak ellenállni a nyáron is fagyos klíma kőzetrepesztő hatásának. Mindent aprózódott törmelék borít, mintha a Mars felszínén járnánk. Ráadásul a "talaj" örökfagyott, vagyis az oázisok kőtörmelékét vastag felszín alatti jégcement ragasztja össze. Ennek felső része azonban nyáron felenged, s az olvadással keletkező víz teljesen átáztatja a felszínt. Megmozdul az oázisok kőzetanyaga és a jeges alapzaton lassan folyva, kúszva a tenger felé tart, a vízszintes terepeken pedig geometriai alakzatokba rendeződve sokszöges mintázatúvá alakul a felszín.

A felmelegedés hatására azonban fogy az örökfagy is: a mérések kimutatták, hogy a vizsgált fagyos oázisokban elvesztette folyamatosságát, s szigetekre szakadt. Így egy idő után a jeges alapzattal együtt elvész a jégből származó talajvíz-utánpótlás, s kiszárad a felszín, akkor viszont lelassulnak vagy leállnak a talajmozgásos folyamatok. A növényzet és az állatvilág viszont egyre inkább tért hódít magának.

Az összetett jégfogyási folyamatokat egyelőre a csapadék ellensúlyozza, ám az Antarktisz peremvidékén az egyes évek időjárása rendkívül eltérő lehet. Ez a nyár például különösen csapadékos, volt olyan februári nap, amikor a lehullott 11 mm megegyezett a 7 évvel ezelőtti teljes havi csapadékmennyiséggel.

A jövőben várhatóan melegebbé váló Antarktisz-peremi éghajlat a jégfogyással párosulva jelentős mértékű és igen gyors (néhány évtized alatt lejátszódó) környezetváltozást idézhet elő. Éppen azért van szükség a magyar kutatássorozathoz hasonló vizsgálatokra, hogy pontosabban lássuk, jelenleg hol tartanak és milyen intenzitásúak ezek a folyamatok.

További részletek a Magyar Antarktisz Program hivatalos weboldalán.