Kék sivatag a Csendes-óceánban

A Húsvét-sziget körül található bolygónk legkékebb és életben legszegényebb tengervize. A Földközi-tenger nagyságú területről a növényi plankton, melyek a tengeri tápláléklánc alapját képezik, szinte teljesen hiányoznak. A közelmúltban egy nemzetközi kutatócsoport arra vállalkozott, hogy - felhasználva az óceán felszínét pásztázó műholdak adatait - megpróbál tudományos magyarázatot találni a rendkívüli jelenségre.

Földünk jellegzetes kék színét a felszínén nagy mennyiségben jelenlévő, folyékony halmazállapotú víznek köszönheti, amely bolygónk 70%-át borítja. A világűrből megfigyelve a világóceán színe nem állandó, hanem jelentős mértékben változik. A különleges műszerekkel felszerelt műholdak a legkisebb mértékű eltérést is képesek érzékelni a tengervíz színárnyalataiban, amelyek kialakításában fontos szerepet játszik a klorofillt és más festékanyagot tartalmazó fitoplankton (növényi plankton).

A fitoplankton felépítésében résztvevő egysejtű organizmusok (algák, moszatok) a tengeri tápláléklánc alapvető láncszemei és az óceáni szénciklus fontos résztvevői. Fotoszintézisük során ők gyártják az első szerves anyagot a szervetlen szén-dioxidból, és ők hozzák létre az első szemcsés anyagfelhalmozást is. Minél gazdagabb az óceán ezekben az élőlényekben, színe annál inkább átvált a zöldeskék, majd a zöld árnyalatra. Az apró fotoszintetizáló algák telepei a magasból úgy festenek, mint egy "nagy zöldellő tengeri mező". Ott, ahol a legnagyobb biológiai aktivitás található, az óceán barnás árnyalatot ölt, ugyanakkor mélykék azokon a területeken, ahol alacsony a fitoplankton koncentráció.

A műholdképeken jól kirajzolódik egy hatalmas mélykék folt a Csendes-óceán déli részén, amelynek hozzávetőleges középpontja a Húsvét-sziget. Ennek az alacsony biológiai aktivitású területnek a nagysága akkora, mint maga a Földközi-tenger. Ebben a kék sivatagban oázisként búvik meg a Marquises-szigeteket körülvevő, klorofillban gazdag zóna, melynek termékenységére jelenleg még nincs magyarázat.

A környező "sivataghoz" képest klorofillban gazdag terület a Marquises-szigetek közelében

2004 végén a francia L'Atalante kutatóhajó - a BIOSOPE (Biogeochemistry and Optics South Pacific Experiment) program keretében - 45 fős nemzetközi kutatócsoportja a helyszínen akarta megvizsgálni, milyen tényezők alakítják ki az óceán csekély biológiai aktivitását ezen a területen. Az expedíció felhasználta az Európai Űrügynökség (ESA) Envisat műholdjának az óceán színéről naponta készített felvételeit is.

A L'Atalante október közepén indult kéthónapos útjára Tahiti szigetéről és december végére érte el a chilei partokat. Először a Marquises-szigetek felé hajózott, melynek nyugati vizei rendkívüli aktivitású tengeri életjelenségeket mutattak. A kutatók szerint ennek oka az óceán magas vastartalma, amely minden valószínűség szerint a szigetekről származik. A keleti oldalon is magas volt a víz tápanyagtartalma, ám itt alacsony klorofillszintet mértek. A látszólagos ellentmondásra nem találtak választ, így csak remélni lehet, hogy az innen begyűjtött és részletesen elemzett vízminták segítenek ezt feloldani.

November elején keleti irányban haladva elérték a Csendes-óceánnak azt a részét, ahol a Földön a legalacsonyabb mértékű: 0,03 mg/m³ a fitoplankton-koncentráció. Az itt végzett mérések azonban azt mutatták, hogy ellentétben a felszínnel, kb. 180-200 méteres mélységben jelentős klorofill-felhalmozódás tapasztalható, melynek okára egyelőre nem találtak magyarázatot. A L'Atalante kutatói alaposan megvizsgálták magát a vizet is: eredményeik szerint ezek a világóceán legtisztább és legátlátszóbb vizei. A műholdas megfigyelések azt mutatják, hogy ez a széles, a Húsvét-szigetet körülvevő nyílttengeri rész hosszanti irányban több ezer kilométeres területre terjed ki.

Az expedíció útvonala a kép közepén a vízi sivataggal

A L'Atalante végezetül a chilei partok előtt felszínre törő hideg és táplálékban gazdag tengeráramlás biológiai összetételének tanulmányozásával fejezte be kutatóútját. Méréseik szerint itt az óceán fitoplankton-koncentrációjának értéke 1 mg/m³ és 10 mg/m³ között mozog. A tengervíz zöldes árnyalata jól kivehető a felerősített színekkel feldolgozott műholdfelvételeken.

A begyűjtött minták igazolták a műholdas megfigyelések értelmezésének helyességét. A minták további elemzése választ adhat arra a kérdésre, hogy miért rendelkezik ez a hatalmas mélykék óceáni rész ennyire szűkös fitoplankton-populációval, és hogy miért alakult ki jelentős különbség a felszíni és mélyebb vízrétegekben található tápanyagmennyiség között.

Ladányi László