Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói egy 68 millió évvel ezelőtt élt T. rexet vizsgálva meglepő anyagokat találtak az egyik fosszilis végtagcsontban. Véleményük szerint csontsejtekre és véredényekre hasonlítanak. Mivel a dinoszaurusz-kutatás leginkább vitatott területéről van szó, nem kétséges, hogy ezt az eredményt is körülbelül azonos arányban fogja éljenzés és kétkedés fogadni.
Annyi mindenesetre valószínűnek látszik, hogy a fosszilizáció körülményei itt valami miatt eltértek a szokásostól. Normális esetben az élőlény elpusztulása után a férgek, egyéb alacsonyabb rendű állatok és a baktériumok nagyon gyorsan elfogyasztják a lágy részeket. A megmaradó csontok egyre mélyebbre temetődnek a környező üledékben, és utólag ásványokkal telítődnek, vagyis "kővé válnak". Az esetek túlnyomó többségében csak a csontok alakja marad meg az eredeti formájában.
Most azonban a másodlagos kitöltő ásványok feloldása után a kutatók valami rendkívül furcsát találtak a csont belsejében. Az átlátszó, hajlékony szálak leginkább a véredényekre hasonlítanak. Ráadásul vörösvérsejtek, illetve a csontokat felépítő csontsejtek nyomait is felfedezni vélték a mintában. A vizsgált csontmaradvány nem alakult át teljes egészében a fosszilizáció során. Vannak olyan részei, ahol nincsenek másodlagos ásványok, és a sűrűsége is a mai csontokra emlékeztet.
Egyes vélemények szerint egy részleteiben még nem tisztázott fosszilizációs folyamat eredményezte a Hell Creek Formációból származó csont speciális jellemzőit. A kövületképződés nem csak a nagyobb méretű szerkezeteket őrizte meg, hanem molekuláris szinten zajlott le a folyamat. Ennek eredményeképpen ellenállóbb molekulák léptek reakcióba a sejtszerkezeteket felépítő fehérjékkel és szénhidrátokkal, és lecserélték azokat. Így egy nagyon szívós, ellenálló anyag jött létre a csont belsejében, amely megőrizte az eredeti finom sejtszerkezetet is.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, vajon a dinoszaurusz DNS-ét is meg lehet-e találni a kivételes csontban. A DNS azonban nagyon gyorsan, néhány ezer év alatt lebomlik. Így nem valószínű, hogy a kréta időszaktól máig megmaradhatott volna, hosszú évmilliók viharos történésein keresztül. A fehérjék azonban ellenállóbbak, és nagyobb eséllyel megőrződhetnek hosszabb ideig is. Ráadásul a DNS-hez hasonlóan igen hasznos információforrásnak bizonyulhatnak a fosszilis állatok kutatása során.