Zsenialitás és intelligencia kapcsolata

A tudósoknak természetesen okos embereknek kell lenniük, ám a zseniális felvillanásoknak nem döntő kelléke a nagyon magas intelligencia.

Dean Keith Simonton amerikai kreativitáskutató szerint a zseniális ötletek a véletlen ajándékai. Összhangban van ezzel Henri Poincaré felfogása, aki a múlt század elején azt vallotta saját fölfedezéseiről, hogy fejében az ötletek gázmolekulákhoz hasonlóan táncot jártak és ütköztek egymással, míg végül párokba rendeződtek. Klaus von Klitzing Nobel-díjas fizikus is meg van győződve, hogy sok nagy fölfedezés véletlenül történt. Ezért ellenzi a tudománymenedzserek gyakorlatát, akik terveket dolgoznak ki a kutatók számára, hogy három év múlva milyen fölfedezéseket kell "leszállítaniuk".

Gerd Grasshoff, a Berni Egyetemen a tudományelmélet-professzora másképpen vélekedik, illúziónak tartja a véletlen szerepét. Az innovációk mögött annyi logikát lát, hogy szerinte komputerprogramot is lehet írni erre a célra. Némelyik tudományos hőstetthez talán elegendő a módszeres próbálgatás, de eddig egyetlen olyan fölfedezés sem ismert, amit egy komputer ilyen recept szerint önállóan tett volna.

Még ha ismert is minden tény, nagyon sokáig tarthat, mire sor kerül a fölfedezésre. Archer Martil 1944-ben kapott Nobel-díjat a papírkromatográfia fölfedezéséért. Később azt nyilatkozta, hogy fölfedezését már egy évszázaddal előbb is megtehette volna valaki más, ha helyes irányban gondolkodik. A véletlenpárti Simonton szerint, ha a módszerek és a tudományos ismeretek elegendőek lennének egy tudományos probléma megoldásához, akkor elegendő számú tudós esetén ez szabályszerűségként jelentkezne. Előfordult már, hogy két tudósnál csaknem egyidejűleg jelentkeztek ugyanazok a gondolatok, például Einstein és Poincaré, vagy Darwin és Wallace esetében de ez ritka és nem tehető szabállyá. Statisztikailag vizsgálva, a többszörös fölfedezések időbeli eloszlása pontosan azt a mintát követi, ami elvárható, ha sok tudós véletlenszerűen teszi a fölfedezéseit.

Természetesen a tudósoknak okos embereknek kell lenniük, de a zseniális felvillanásoknak nem döntő kelléke a nagyon magas intelligencia. "Mintegy 140-es IQ kell ahhoz, hogy annyi fizikát legyen képes valaki megtanulni, amennyi a kreativitáshoz szükséges" - mondja Simonton. Ennél magasabb IQ-pontok nem növelik tovább a kreativitást. Simonton szerint itt kezdődik a véletlen birodalma.

Sok adat van arra, hogy a kreatív tudós különleges emberfajta: domináns, arrogáns, ellenséges és magukban nagyon bízó emberek. Ezek a tulajdonságok nem föltétlenül serkentik a kreativitást, de a tudomány versenyorientált világában segítenek megteremteni a jobb kutatási feltételeket. Bizonyos önfejűség is szükséges a régi, iskolás ismeretektől való elszakadáshoz. "Mindenre rákérdezni - tanácsolja Klitzing -, és minél kevesebbet mondani a főnöknek." Persze, a fafejűség senkit sem tesz eredeti szellemmé.

Mi jellemzi az olyan embereket, akiknek - jó vagy rossz - ötleteik vannak? Legalább egy lényeges tulajdonságuk ismert: a kreatív személyek agyában szabadabban kombinálódnak a gondolatok, mint másokéban. Minden gondolat szokatlanul sok asszociációt hív elő, még ha sokuknak nincs is értelme. A kreatív személyek agyában nagyobb káosz van, mint másokéban, és ennyiben hasonlítanak a skizofrénekhez. Ezt az elképesztő felismerést erősítették meg az elmúlt évben a Harvard Egyetem pszichológusai, akik az ún. latens gátlásokkal foglalkoztak. A latens gátlások kioltják az agyban azokat az ingereket, amelyek nem elég fontosak ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. A skizofréneknél - zavart állapotukban - ez a gátlás csak gyengén működik, és ugyanez vezet a magas intelligenciájú embereknél a kreatív ötletekhez.

Egy diákcsoport kreativitását és latens gátlásait is vizsgálták. A diákok kreativitását az elnyert díjakkal és cikkeikkel mérték. És valóban: a kreatív diákok latens gátlásküszöbe alacsony volt.

Martin Ruef iskolájának 766 olyan egykori diákját vizsgálta, akik céget próbáltak alapítani. Azok bizonyultak közülük sikeresnek, akik nemcsak családjukkal és régi barátaikkal, hanem idegenekkel és távoli ismerőseikkel is kapcsolatot tartottak. Ők háromszor sikeresebbnek bizonyultak a többinél.