Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója

A Cassini-űrszonda minden korábbinál részletesebb felvételei háztömb méretű sziklákat és finom jeges port mutatnak a Szaturnusz Enceladus nevű holdján.

Az Enceladus a Szaturnusz egyik holdja. Felszíne rendkívül fényes, a ráeső napfénynek közel 99%-át veri vissza, ezzel a legerősebb fényvisszaverő felszínű égitest a Naprendszerben. Anyaga főleg vízjégből áll, felszínén több képződmény is belső aktivitásra: vulkanizmusra, tektonikára utal. Mivel a hold a Szaturnusz kiterjedt E jelű gyűrűjében kering, és a gyűrű az Enceladus távolságában a legsűrűbb, régóta feltételezik, hogy az E gyűrű anyaga a holdról származik.

A Cassini-űrszonda 2005. július 14-én a hold déli féltekéje felett mindössze 175 km-el repült el, minden korábbinál részletesebb felvételeket készítve. A képeken becsapódásos kráterek alig látszanak, a felszín tehát nagyon fiatalos megjelenésű. Ellenben sok, néhányszor 10 méteres szikla és különféle töréses képződmény mutatkozik. Emellett világos fagyréteghez hasonló takaró borítja a területet sok helyen. A térségben sűrű repedéses hálózat figyelhető meg, ahol egyes repedések Y alakja erős oldalirányú deformációkra utal. Ilyen a képződmények határolják le a déli pólus térségének fiatal felszínformáit, utalva rá: a terület fejlődéstörténete eltér a környező vidékétől.

Elképzelhető, hogy a holdon jeges lávákat produkáló, úgynevezett kriovulkánok működnek, és ezek pöfékelik ki a friss anyagot a gyűrűbe. De néhányan egyszerűbb magyarázatot tartanak valószínűnek: bár kerül friss anyag a felszínre, a világűrből érkező meteorikus testek becsapódásai löknek ki finom jégszemcséket, amelyek utánpótlást biztosítanak az E gyűrű anyagának, valamint visszahullva létrehozzák a finom és fényes porréteget. Persze ez a teória sem ad teljes magyarázatot a tapasztaltakra.

A 208 km távolról készített felvételen a déli sarkvidék fiatal felszínformái látszanak, a kinagyított rész felbontása 4 méter körüli. A kép nagyobb változata (fotó: NASA JPL)

A megfigyelések igazolni látszanak a feltételezés, amely szerint az Enceladus a közelmúltban is aktív volt, esetleg még ma is történnek változások rajta. Nem kizárt, hogy belsejében különböző fagyáspontcsökkentő anyagok keverednek a vízjéggel. Ennek eredményeként az alacsony hőmérséklet ellenére is lehet folyékony víz benne. Mindezek eldöntésére a Cassini-űrszonda további megfigyeléseit próbálják majd felhasználni a szakemberek.