A SOHO a Napot és a belőle kiáramló részecskék együttesét, a napszelet vizsgáló műhold. LASCO nevű koronográf berendezésével a fényes Napot egy koronggal kitakarja, és a környezetében mozgó, kidobott anyagfelhők mozgását tanulmányozza.
E vizsgálatok keretében a SOHO számos, központi csillagunkhoz közel kerülő üstököst örökített már meg. Mivel a Naprendszer külső térségéből érkező kométák felszíne jeges, a Nap közelében erősen szublimálnak, gázt és port bocsátanak ki. Az anyagkibocsátás és az üstökös magja körül így keletkezett ködös burok, a kóma a Nap közelében a legnagyobb, a róla visszaverődő fény révén pedig az üstökös itt a legfényesebb. Sok üstökös tehát csillagunkhoz közel könnyebben vehető észre.
Az üstökösök egyik sajátos, a Naphoz nagyon közel elhaladó csoportját napsúroló üstökösöknek nevezik. Ezekből a SOHO felbocsátásáig összesen csak 16-ot ismertek. Ez a szám a műhold segítségével majd egy évtized alatt hatvanszorosára emelkedett. A felvételeken gyakran mutatkoznak üstökösök, és mivel a program kutatói elsősorban a Nap viselkedésére kíváncsiak, az üstökösökkel kapcsolatos munka jelentős részét az érdeklődőknek, műkedvelőknek adják át. Az interneten sok amatőrcsillagász vizsgálja át a SOHO felvételeket új kométákra vadászva, és gyakran járnak sikerrel.
A műkedvelő üstökösvadászok körében nagy érdeklődés kísérte, mikor akadnak az ezredik kométára a SOHO felvételei alapján. Az ezredik objektum után indult vadászatot Toni Scarmato olasz középiskolai tanár nyerte, aki a LASCO koronográf felvételein a 999. és az 1000. üstököst is megtalálta. A jubileumi felfedezéshez egy másik érdekesség is kapcsolódott: a SOHO üzemeltetői versenyt hirdettek, ki tudja a legpontosabban megbecsülni az ezredikként felfedezett üstökös úgynevezett perihélium-átmenetét, azt az időpontot, amikor az égitest a Naphoz legközelebb halad el. Utóbbit az ír Andrew Dolgopolovnak sikerült legpontosabban megtippelnie, mindössze 22 perc eltéréssel. Eredményét a SOHO űrszonda üzemeltetői tárgynyereményekkel díjazták.
Az 1997. november 6-án megfigyelt koronakitörés (fotó: ESA, NASA)
Az űrszonda természetesen elsődleges célpontjáról, a Napról nyújtotta a legtöbb új információt. Leglátványosabb felvételei a koronakitöréseknek nevezett anyagkidobódásokat mutatják, amelyeken plasztikusan rajzolódik ki, miként hagyja el a Napot a mágneses erővonalakban tárolt energia felszabadulásakor az ionizált anyag. A mellékelt felvételen is egy ilyen koronakitörés látható, amely jobbra, egy hatalmas buborékon formájában hagyja el a Napot.