Fiatalok és az elmaradó családalapítás okai

Mára már a közvéleményt is egyre inkább foglalkoztatja az egyre általánosabbá váló jelenség, a kései családalapítás és a lanyhuló gyermekvállalási kedv. Három részes cikksorozatunkban ismertjük a legfontosabb társadalomtudományi magyarázatokat, és külön kitérünk a több szempontból is kivételnek számító hazai helyzetre.

Hazánkban igen nagy aktualitást kapott napjainkra a népességfogyatkozás témája. A népességfogyás természetesen nemcsak nálunk probléma, hanem a fejlett világ egészében is. Ahhoz, hogy fenntartsuk a reprodukciót, a fiataloknak még idejében meg kell találniuk a párjukat, élhető lakásba kell költözniük, felvállalni a közös felelősséget, talán megesküdni és végül gyermeket nemzeni. Viszont jobb ezt még huszonévesen megtenni, hiszen gondolni kell a termékenység az életkorral való drasztikus csökkenésére is.

Egyre kevesebb azonban azoknak a fiataloknak a száma, akik ezt az utat járják. A jóléti államokban már évtizedekkel ezelőtt megindult a trend, amelynek az lett az eredménye, hogy a kilencvenes évekre a fiatalok házasságkötési kedve negatív rekordokat döntögetett.

Európában 1960 és 1980 között az ezer főre jutó házasságkötések száma 40%-kal csökkent. Egyre elterjedtebb viszont a sokszor instabilnak bizonyuló élettársi kapcsolat.

Egyre kevésbé kapcsolódik össze a házasság intézménye és a gyermekvállalás: manapság a párkapcsolatban élők egyötöde gyermektelen , miközben minden harmadik gyermek házasságon kívül születik. Az öreg kontinensen az 1980-as évek kezdetén még húszas éveik elején szültek a nők, de két évtized alatt sokat változott a helyzet: az első gyermekvállalás ideje - országtól függően - 26-35 év közé tolódott, s összességében is egyre kevesebben válnak anyává.

Az első házasság

Minden harmadik háztartásban egyedül élnek - sokan közülük magukra maradt idős emberek, de egyre gyakoribb, hogy fiatalok vállalják kényszerűen vagy önként az egyedüllétet.

A legfrissebb statisztikák szerint mind a nők, mind a férfiak - két év különbséggel - a harmincas éveik elejére időzítik az első házasságkötést.

A legfejlettebb országokat tekintve nincsen nagy különbség, de az szembeötlő, hogy a skandináv államokban rendszerint a nő is betöltötte már a harmincadik életévét, mire az anyakönyvvezető elé lép. Ezzel ellentétben a hagyományosan angolszász kultúrájú országokban és Kelet-Közép-Európában a fiatalok inkább a húszas éveik végén kötnek házasságot. Összességében viszont általánosan igaz, hogy a mai fiatalok 5-10 évvel később vállalják ezt a fajta szövetséget, mint a szüleik.

Gyermekvállalás skandináv módra

Nemcsak az első gyermek születését tervezik későbbre a nők, hanem mint már említettük, kevesebbet is vállalnak. Harminc évvel ezelőtt a reprodukció fenntartása nem adott okot különösebb aggodalomra, hiszen a nők 2-3 gyermeket szültek. Manapság ez már szinte kivétel - nagyon kevés olyan ország van, ahol a termékenységi ráta meghaladná a kettőt.

Érdekesnek tűnnek az összefüggések: úgy tűnik, hogy a kései házasodás nem feltétlenül jelenti a gyermekvállalási kedv drasztikus csökkenését. Skandináviában például, ahol hagyományosan sosem voltak túlzottan termékenyek a családok, sikerül az egy főre eső születések számát a fejlett országok átlaga fölött tartaniuk. Más kérdés, hogy ebben a térségben a legjellemzőbb a konzervatív értékrenddel való szembefordulás: házasságon kívüli születések legnagyobb arányban Svédországban és Norvégiában fordulnak elő, ahol az összes élveszületések 50-60%-át teszik ki.

A dél-európai, hívő katolikusnak mondott államokban (Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában) a születések száma viszont annál látványosabban visszaesett. Ebbe a körbe tartozik még a szintén vallásosnak mondott Írország, amely mindenképpen listavezetőnek számít a gyermekvállalási kedv visszaesését tekintve: feleannyi gyermek születik, mint évtizedekkel ezelőtt. Hasonló a helyzet a volt szocialista kelet-közép-európai országokban, amelyek a születési arányszámot tekintve jelenleg sereghajtónak minősülnek. Magyarországon egy termékeny korban levő nőre mindössze 1,2 gyermek jut - ez azt jelenti, hogy csaknem feleannyian szülnek napjainkban itthon, mint amennyi a reprodukcióhoz szükséges lenne.

A családszociológusok világszerte mind gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy a család egyetlen feladata lassan csupán az utódnemzés lesz, a többi funkcióját fokozatosan elveszti. De a fentiekből kitűnik az is, hogy a reprodukciós funkciót is egyre kevésbé látja el ez az intézmény, hiszen a gyerekvállalás ideje kitolódik, sőt terjedőben a gyermektelenség mint választott életforma. Megjelent a családtervezés "technikája", a nő ma már megtervezheti, hogy melyik férfitól, hány gyermeket vállal. Megnőtt a nők függetlenségvágya, mind emocionális, mind anyagi értelemben.