Új teleszkóp állt üzembe

Elkezdte működését a milliméternél rövidebb hullámhosszakon üzemelő APEX nevű új teleszkóp az Atacama-sivatagban, amellyel a hideg csillagközi felhők molekuláit és az első galaxisok kialakulását tanulmányozzák a csillagászok.

A milliméternél rövidebb, azaz szubmilliméteres hullámhosszak az elektromágneses színkép rádiótartományában találhatók, annak 1 mm és 100 mikrométer közötti részét képezik. A megfigyelések közel 20 évvel ezelőtt indultak meg ebben a sávban, de ezeket a Föld felszínéről folytatni rendkívül nehéz, mivel erős a légköri vízmolekulák sugárzáselnyelő hatása. Ennek ellenére sok próbálkozás történt földi telepítésű műszerek kivitelezésére, mivel ebben a tartományban sok információ szerezhető a nagyon hideg csillagászati objektumokról. A megfigyelésekhez ideális helyszínnek számítanak a szélsőségesen száraz Atacama-sivatag magaslatai, ahol 2005. szeptember 25-én kezdte meg működését az APEX-teleszkóp.

Az APEX az Atacama Pathfinder Experiment, azaz Atacama Nyomkereső Kísérlet elnevezés rövidítése. A legnagyobb teljesítményű szubmilliméteres hullámhosszon üzemelő berendezés eddig a 15 méteres James Clerk Maxwell teleszkóp volt. A most üzembe állt 12 méteres APEX-teleszkóp a 0,2 és 1,5 mm-es tartományban észlel. Bár mérete nem haladja meg az előbb említett teleszkópét, 12 méteres tükre rendkívül pontos leképezést biztosít: 264 szegmensből álló felületének minden egyes pontja 0,017 milliméter pontosan követi az előírt parabolafelületet.

A berendezés érzékenységét jól mutatja, hogy az első tesztcélpontok között már olyan halvány sugárforrások is szerepeltek, amelyeket más műszerrel csak hosszú észleléssorozat keretében, a berendezés képességeinek határát próbálva képesek megfigyelni. Elsőként a G327 jelű molekulafelhőt tanulmányozták vele, amelyben a szén-dioxid mellett többféle szerves molekulát is sikerült azonosítani. Emellett a Magellán-felhők és néhány aktív galaxismag is szerepelt az elsőként megörökített objektumok között.

Az új műszert az Európai Déli Obszervatórium, a Max-Planck Intézet, a német Astronomisches Institut Ruhr-Universität Bochumés, valamint a svéd Onsala Space Observatory és Kutatási Tanács üzemelteti, természetesen chilei közreműködéssel. A San Pedrotól 50 km-re keletre felállított műszer 5100 méteres tengerszint feletti magasságban található, az Atacama-sivatag Chajnantator-fennsíkjának kietlen területén. Ez bolygónk egyik legszárazabb területe, amely most már az első szubmilliméteres műszert hordozza a Föld déli féltekéjén.

A szubmilliméteres hullámhosszakon elsősorban a hideg, 100 K-hez közeli hőmérsékletű objektumok vizsgálhatók a világűrben. Ide sorolhatók a kiterjedt csillagközi molekulafelhők, amelyek belsejében alacsony hőmérséklet uralkodik, és így hosszú molekulaláncú, összetett szerves anyagok - köztük akár az általunk ismert élet építőkövei - is összeállhatnak. Fontos információt kaphatunk ezen a hullámhosszon az elsőként összeállt, eleinte igen hideg anyagú galaxisokról is. A két területet összekapcsolva pedig megtudhatjuk, mikortól voltak jelen olyan összetett molekulák a Világegyetemben, amelyek az általunk ismert élet kialakulásához szükségesek. Mivel a hideg molekulafelhők sűrű régióiban aktív csillagkeletkezés zajlik, egyben a csillagok és a körülöttük kialakuló bolygók, valamint azok felszínére hulló szerves anyagok összetételéről is szolgál majd új ismeretekkel az APEX.

Fantáziarajz az ALMA rendszer teleszkópjairól (fotó: ESO)

Az APEX-teleszkóp valójában egy még nagyratörőbb terv, az ALMA-program előfutára. Utóbbi szintén az Atacama-sivatagban üzemel majd, az APEX-hez hasonló, 12 méteres antennákból felépülő 14 km átmérőjű rendszerként. A teleszkópokat összehangoltan üzemeltetve egyetlen gigászi távcsőként működik a majd, minden korábbit meghaladó felbontást biztosítva.