Magyar eljárás krónikus fájdalom ellen

Új gyógymód fejlesztésén dolgoznak magyar kutatók az Egyesült Államokban az erős, krónikus fájdalmak kezelésére. Az eljárás lényege, hogy csak azokat az érzőidegsejteket gátolják, amelyek a gyulladásos fájdalomérzetet keltik és szállítják az agyba. Az új eljárás fejlesztője, Dr. Oláh Zoltán a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban (MBK) számolt be a hamarosan klinikai kipróbálási fázisba lépő módszerről.

A fájdalom és érzékelése

A testünkben sokféle érzőidegsejt található, melyek különböző ingereket képesek érzékelni. Például a szemünkben lévő idegsejtek a fényre érzékenyek. Mások azokat a kémiai ingereket érzékelik, melyek gyulladáskor keletkeznek, vagy ha olyan magas a hőmérséklet, amely már károsíthatja a szöveteket. Az inger hatásárára az érzőidegsejtekben ingerület keletkezik, melyet a sejtek hosszú nyúlványa - ún. axonja - továbbít a sejt teste felé. A fájdalomérző sejtek sejttestei a gerincvelő mellett elhelyezkedő dúcokban találhatók. A dúcokból az ingerület továbbhalad a gerincvelőbe, majd az agy fájdalomérző központjába, ahol tudatossá válik a fájdalom (kialakul a fájdalomérzet). Tulajdonképpen ilyenkor mondjuk azt, hogy fáj valami.

A fájdalom érzékeléséért felelős sejteken ún. vanilloid-receptorok (VR1) vannak. A receptorok olyan ingerületátvivő fehérjék, melyek a sejt belseje felé közvetítenek információt. A legismertebb kémiai vegyület, melyet a vanilloid-receptorok meg tudnak kötni, a kapszaicin, ami a paprikában található, és a kedvelt fűszernövény csípősségét okozza. Amikor tehát csípős paprikát eszünk, a benne lévő kapszaicin a szánkat bélelő hámsejtek között megbúvó érzőidegsejt-nyúlványok vanilloid-receptoraihoz kapcsolódik. Ez a receptor tulajdonképpen egy ioncsatorna, ami azt jelenti, hogy a ligandumának - azaz a kapszaicinnek - a megkötésével párhuzamosan ionok beáramlását idézi elő az idegsejtbe. Ennek következtében ingerület-átviteli folyamat indul be, mely végső soron eljut az agyba, és a fájdalom tudatossá válik.

Ilyen típusú idegvégződések nemcsak a nyelvben találhatók, hanem a test felszínen elszórva mindenütt jelen vannak, sőt nemcsak a bőrben, de a belső szervekben, a gyomor és a bél falában is előfordulnak. Ha ezeket az idegvégződéseket sokáig és nagy mennyiségű kapszaicinnel stimuláljuk, egy idő után nem érezzük a fájdalmat: a sejtek érzéketlenné válnak a fájdalmat okozó molekulára. Ez a sejtnyúlvány károsodása miatt következik be, amely azonban nem terjed ki a sejttestre, ezért még visszafordítható a folyamat. Ezt a jelenséget használják ki reumás fájdalmak kezelésekor. Erőspaprika-kivonattal kenegetve a gyulladásos területet enyhül a fájdalom.

Azonban az erős, szűnni nem akaró fájdalmak esetében (például bizonyos daganatos betegségben szenvedők fájdalmaira) sokszor nincs megfelelő terápia. A fájdalom néhány esetben még a legerősebb morfinszármazékok hatására sem enyhül. Vannak olyan betegségek is - mint például az arcidegzsába -, amelyek nem halálosak, de olykor szinte elviselhetetlen mértékű fájdalmat okoznak a pánciensnek. Az arcidegzsába során keletkező fájdalmat az arcot beidegző ún. nervus trigeminus ideg elváltozása, sérülése idézi elő. Ilyenkor - amennyiben más kezelés már nem segít - az érintett ideget sebészetileg vagy valamilyen vegyi anyag beinjekciózásával kiirtják. Ezek a kezelések azonban nemcsak a fájdalomért felelős ideget, de az összes többi idegnyúlványt is elpusztítják, ezért nemcsak a fájdalom szűnik meg, de tapintásra és egyéb mechanikus ingerekre is teljesen érzéketlenné válik az adott ideg által ellátott terület, sőt sem a meleget, sem a hideget nem érzi a beteg.

Az utóbbi száz évben intenzíven folyt és jelenleg folyik új, az opioidoknál hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó fájdalomcsillapító szerek kutatása. Ennek ellenére csak igen kevés előrelépés történt. Olyan eljárásokat sikerült csak kifejleszteni, melyek nem szelektívek a gyulladásos fájdalmakra, hanem az ingerek minden formájára érzéketlenséget okoznak, azaz nem csak azt az idegsejtet támadják, amely a vanilloid-receptor keltette fájdalomért felelős, hanem az összes többi érzékelő-rendszerünket is inaktiválja, esetleg végérvényesen károsítja.