Egy marsi éve a Marson

A vörös bolygón érvényes naptár szerint, a Spirit marsjáró most ünnepelte első születésnapját. A Marson egy év 687 földi napig tart, tehát a mi naptárunk szerint már majdnem két éve működik az űreszköz.

A Spirit rover eredetileg 90 marsi napra (sol) tervezett élettartamát messze meghaladva, nemrég ünnepelte első éves jubileumát a vörös bolygó felszínén - amennyiben azt a Marson érvényes, 687 földi napig tartó naptár szerint számoljuk. Ezalatt a nyárból őszbe, majd télbe fordultak az évszakok, majd ismét kitavaszodott a Gusev-kráterben, a leszállási helyen. Most beköszöntött a második nyár, és számtalan porördög járja táncát a gyorsan melegedő felszínen, a Spirit előtt elterülő síkságon.

A szívós kis szerkezet közel 70 ezer felvételt és számtalan egyéb mérési adatot küldött haza, miközben eredetileg tervezett élettartamának hétszeresét teljesítette, 5000 métert tett meg, és végrehajtotta az első hegymászást a Földön kívül.

A Spirit célterületét, a Gusev-krátert eredetileg egy ősi tó kiszáradt medreként tartották számon. A leszállás utáni hetekben azonban kiderült, hogy a várakozásokkal ellentétben, a felszínen tavi üledéknek nyoma sincs, ehelyett vulkáni eredetű bazaltsziklák borítják a vidéket. Ezek a bazaltok egymáshoz meglepően hasonlóak, s jelenlétüket ma már úgy magyarázzák, hogy a tavi időszak után, északról egy lávaömlés takarta be a krátertó üledékeit. Sajnos az alul fekvő rétegek nem látszanak ki, így azokat nem is sikerült megvizsgálni.

A víz nyomában

A Spirit a kráter aljzatáról kiemelkedő, Columbia-hegyek területén folytatta útját, ahol az egyik kerekénél jeletkezett technikai probléma miatt, hátrafelé araszolva jutott a csúcsra. Menet közben egykori víz jelenlétére utaló nyomokat, vizes környezetre utaló ásványi átalakulásokat figyelt meg. Emellett, szintén a vizes környezetben jellemző, kén tartalmú sókiválásokat is azonosított, a legnagyobbat közülük véletlenül kaparta ki egyik kerekével, menet közben.

Az egykori vízborítás azonban ennek ellenére kérdéses, s az imént említett nyomok kialakulására három elképzelés is született. Az egyik szerint az ősi Gusev-tóban vagy annak partján a közeli vízből vagy jégből származó H₂O molekulák hozták létre őket, amelyek a partvonal közelében csapódtak ki. Egy másik elgondolás szerint akkor keletkeztek, amikor a bolygó forgástengelyének "dülöngélése" miatt, a sarki vízjég alacsony szélességekre is lehúzódott. Később ismét erősödött a besugárzás, a jég pedig visszahúzódott, azaz elolvadt. A harmadik lehetőség azzal a teóriával kapcsolatos, amely szerint a Columbia-hegyek a Gusev-kráter kiemelkedő központi csúcsai lehetnek. A becsapódás nyomán, a központi csúcs kiemelkedése erős hőhatással járt együtt, és a megolvadó jég a kőzetek repedéseiben folyékony vízként cirkulálhatott. A helyzet tehát igen összetett. A kiemelt hegycsúcsok közötti mélyedésekben is vannak üledékes megjelenésű formációk, ezek a Spirit következő célpontjai.

Hollywoodi trükkök

A NASA szakemberei az űrkutatásban használt képfeldolgozási eljárásokkal és hollywoodi stílusú trükkökkel készítettek, úgynevezett szintetikus képeket. Ezeken a Spirit és annak környéke úgy látható, mint a valóságban, ha néhány méterrel a szonda mellett állnánk, a Mars felszínén. A mellékelt képet ezzel a módszerrel készítették, a 2005. április 13-i felvételekből. Mind a rover mérete, mind a környezete a valódi méretarányokat követi. Az ilyen virtuális képek a munka tervezése szempontjából hasznosak, emellett ötleteket is adhatnak a következő masrsjárók felépítésének optimalizálására.

Ahogy a Spirit rovert és környezetét láttuk volna a Marson 2005. április 13-án. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: JPL, NASA, Dan Maas; Koji Kuramura, Zareh Gorjian, Mike Stetson, Eric M. De Jong.)

Hírek a többi Mars-szondától

A vörös bolygóról a többi szonda is szolgált új hírekkel. Az európai Mars Express négy hónapja üzemelte be MARSIS nevű radarberendezését, amelynek első eredményei alapján egy ionizált réteget azonosítottak a bolygó légkörében. A MARSIS a felszín alá is "behatol", és eltemetett kőzetrétegeket, mélyben lévő jeget, esetleg folyékony víztesteket is azonosíthat.

Míg idén, nyáron főleg a bolygó éjszakai oldaláról gyűjtött információt a radar, ezúttal a nappali féltekét vizsgálta. Itt csak a rövid hullámhosszakat alkalmazta, a rádiótartomány többi része ugyanis nappal nagyon zajos. Ennek keretében, a legnagyobb közelítés idején, 2005. június 26-án, amikor 792 km-re volt a felszín felett, sikeresen azonosította a felszínről visszaverődő hullámokat. Emellett a felszín feletti 50 és 200 méter közötti magasságból is kapott visszhangot, ahol a légkör ionizált részecskéitől érkeztek vissza a jelek. Utóbbi tehát a bolygó ionoszférájától származik, amelyről egyelőre sajnos keveset tudunk. A feltételezések alapján elképzelhető, hogy főleg nappal létezik, és éjszakára szinte teljesen eltűnik.