A Johns Hopkins Egyetem munkatársai más kutatóintézetekkel együttműködve több mint kilencszáz kameruni ember vérmintáját gyűjtötték össze és elemezték. A vizsgált személyeket olyanok közül választották ki, akik napi kapcsolatban állnak főemlősökkel (például vadászat során vagy a zsákmány feldolgozása közben), illetve háziállatként tartanak emberszabású majmokat.
"Kíváncsiak vagyunk, miként kerülhetnek be új vírusok az emberi populációkba. Ezért olyan emberi közösségeket tanulmányozunk, amelyek fokozottan érintkeznek ezekkel az állatokkal" - mondta az [origo]-nak Dr. Nathan Wolfe, az egyetem Epidemiológia Tanszékének adjunktusa. "Elsősorban olyan embereket vizsgáltunk meg, akik rendszeresen vadásznak a főemlősökre. Amikor lemészárolják az állatokat, vagy elejtett tetemeiket szállítják, közvetlen kapcsolatba kerülnek vérükkel s egyéb testnedveikkel. Összegyűjtöttük a velünk együttműködő afrikai vadászok vérmintáit, amelyeket aztán kifejezetten egy-egy víruscsalád tagjainak kimutatására tervezett módszerekkel elemeztünk. Így nem csupán a víruscsaládok ismert tagjait, de velük közeli rokonságban álló, ám mostanáig ismeretlen vírusokat is ki lehet mutatni az emberek vérében" - magyarázta az [origo]-nak Wolfe.
A kutatók két olyan vírust is azonosítottak a vérmintákban, amelyeket eddig nem ismertünk. A felfedezett potenciális kórokozóknak a HTLV-3 és HTLV-4 nevet adták (3-as és 4-es típusú humán T-limfotróp vírus), mert egy családba sorolhatók két másik, régóta nyilvántartott vírussal. Ismert rokonaikat, a HTLV-1 és HTLV-2 kórokozókat felnőtt T-sejtes leukémia vírusnak is hívják, ugyanis ritka esetben leukémiát okozhatnak, illetve fertőzésük során a szklerózis multiplexhez hasonló tüneteket produkáló nyúltvelőgyulladás is kialakulhat. A HTLV-1 és a HTLV-2 vírus már elterjedt a Földön: a világon körülbelül 25 millió fertőzött ember él. Úgy tűnik, a kutatóknak most sikerült tetten érniük a pillanatot, amikor a víruscsalád két új tagja nem emberi főemlősökből ugrik át az emberre.
Az újonnan felfedezett vírusok a retrovírusok csoportjába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy örökítőanyaguk nem DNS-, hanem RNS-molekula, amelyet egy speciális enzim segítségével vissza tudnak fordítani DNS-sé - így a vírusgének beépülhetnek a megfertőzött sejtek genetikai állományába. A legtöbb betegséget okozó retrovírusnak nagyon hosszú a lappangási ideje, ezért az új vírusokról egyelőre még nem tudni, milyen hatással vannak ránk.
"A következő lépés, hogy a vírusfertőzött emberekkel dolgozzunk tovább, és megállapítsuk, megbetegednek-e a vírustól, illetve képesek-e másokat is megfertőzni. Ez a vizsgálat már megindult" - mondta a kutató.