A gyerekek memóriája jobb, mint a felnőtteké

Bármilyen hihetetlen, egy ötéves gyerek le tud győzni felnőtteket felismeréses memóriateszten - állítja egy tanulmány. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a memória a korai gyermekkortól a fiatal felnőttkorig fejlődik, és a fiatal felnőtteknek jobb az emlékezőtehetsége, mint a gyerekeknek.

Vladimir Sloutsky (Ohio Állami Egyetem) kutatási eredményei szerint gyermekek 31%-os pontosságot mutattak egy olyan memóriateszten, ahol a felnőttek átlagosan 7%-ot teljesítettek. A különbség biztosan nem azzal indokolható, mert a felnőtteknek "tele van a feje" mindenféle problémákkal, elintéznivalókkal - mondja a kutató. Valószínű inkább, hogy a felnőttek emlékezetének pontosságát a túl sok korábbról tárolt adat rontotta le, illetve az, hogy ezt a tudást próbálták alkalmazni az új ismeretek megszerzésekor is.

A kutatás az indukcióra (következtetésre) alapuló gondolkodásmódot vizsgálta, vagyis azt, hogyan használunk egyedi tényeket arra, hogy általános következtetésre jussunk. Ennek egyik módja a kategorizáláson alapul. Például ha valaki megtanulja, hogy egy macskának nagyméretű az agya, azt a következtetést fogja levonni, hogy az ugyanabba a kategóriába tartozó állatok - vagyis a macskák - nagy agymérettel rendelkeznek. Ez jellemző a legtöbb felnőtt gondolkodására.

A következtetés azonban hasonlóságra is épülhet. Ha az előző példánál maradunk, akkor arra jutunk, hogy azok az állatok, amelyek hasonlítanak a macskára, nagyméretű aggyal bírnak. Az ohio-i kutatás azt bizonyított be, hogy a gyerekek általában így gondolkodnak.

A kutatók 77 kisgyereknek (átlagéletkoruk 5 év volt) és 71 főiskolai hallgatónak mutattak 30 képet macskákról, medvékről és madarakról. Az alanyoknak először megmutattak egy macskát ábrázoló fotót, és azt mondták róla, hogy "a szervezetében béta-sejtek vannak". Ezután 30 egymást követő, állatokat ábrázoló képről kellett megmondaniuk, hogy vannak-e béta-sejtek bennük. A következő fázisban 28 állatfotóról kellett megállapítaniuk, hogy az előző fordulóban már látták-e őket, vagy teljesen újak. A résztvevők nem tudták, hogy az emlékezőtehetségüket tesztelik.

Ebben a tesztben voltak a gyerekek négyszer jobbak, mint a felnőttek (31 kontra 7%). Sloutsky szerint ennek az az oka, hogy a gyerekek hasonlóságon alapuló következtetést alkalmaztak, tehát jól megfigyelték a képeken, hogy mennyire hasonlít az éppen látott állat a macskára, akinek "béta-sejtek vannak a szervezetében". A főiskolások viszont kategória-alapú következtetést használtak. Miután eldöntötték, hogy az adott állat macska vagy nem, többet nem törődtek a képpel. Emiatt a második fázisban nem emlékeztek olyan jól, mint a gyerekek.

A kategórián alapuló információszerzés- és használat során az ember kiszűri a számára felesleges részleteket. Nem törődik magával a macskával - csak az érdekli, hogy amit éppen lát, az macska vagy nem. Ezzel szemben a gyerekek azt figyelték, hogy a fotón látható állat mennyire hasonlít ahhoz macskához, akinek béta-sejtjei vannak. Így később minden képre sokkal jobban emlékeztek.

A tanulmány ellenőrző teszteket is tartalmaz; az elsőben a résztvevőknek szintén megmutatták a 30 képet, de ők már tudták, hogy memóriatesztet csinálnak, és nem volt következtetéses feladatuk. Ebben az esetben a felnőttek 42%-os, míg a gyerekek 27%-os pontossággal emlékeztek. Egy másik kísérletben az ötéves gyerekeknek megtanították, hogyan kell kategóriák alapján következtetni. Így ugyanolyan eredményt értek el, mint a felnőttek.

Eddig komoly szakmai viták folytak arról, hogyan gondolkoznak a gyerekek. A "naiv- elmélet" azt mondja, hogy ugyanúgy kategória-alapú indukciót alkalmaznak, mint a felnőttek. Ez az új kutatás viszont azt bizonyította be, hogy a gyermekek inkább hasonlóságon alapuló következtetésekben gondolkodnak.

Viszoki Ágnes