Környezeti tényező a tüdőrák kialakulásában

A tüdőrákos megbetegedések közel 9 százalékáért, ezáltal a daganatos megbetegedések 2 százalékáért a radongáz felelős - olvasható a British Medical Journal c. orvosi szaklapban.

A lapban közölt tanulmány elkészítéséhez több mint 7000 tüdőrákban szenvedő beteget és 14 ezer egészséges embert vizsgáltak a radonterhelés szempontjából. A kutatók az otthonok radonszennyezettségét mérték, és figyelembe vették a vizsgált személyek korát, nemét, lakhelyét és dohányzási szokásait. Mivel az eddigi hasonló tanulmányokhoz képest sokkal több embert vizsgáltak, statisztikailag is pontosabbak az eredmények, valamint jobban szét lehetett választani a dohányzás és a radonsugárzás hatását.

Az eredmények megerősítik: a dohányzás után a radonterheltség a második legjelentősebb kockázati tényező a tüdőrákos megbetegedéseknél. Az USA-ban mintegy évi 20 000 tüdőrákos halálozásért a radon lehet a felelős. A radon a dohányosokra és a nemdohányosokra nézve egyaránt káros, és a dohányosok esetében a radonszennyezettség tovább fokozza a tüdőrák kockázatát.

Csak a tüdőrák

A radon veszélyességéről már több évtizede tudunk. Az uránbányákban dolgozó munkások körében igen magas volt a tüdőrákos megbetegedések száma, ennek az okát kutatva jöttek rá arra, hogy a radioaktív radonnak szerepe van a tüdőrák kialakulásában. Ezt rágcsálókon végzett kísérletekkel is megerősítették. Kimutatták azt is, hogy más daganatféleségek esetében nem mutatható ki a radonnak ez a káros hatása.

A radon színtelen, szagtalan és íztelen radioaktív gáz, ami a földkéregben keletkezik a természetes módon jelen lévő és lebomló urániumból. A mélyebb rétegekből átvándorol a talajon keresztül, így kerül a környezetünkbe. A szabadban annyira alacsony a radon mennyisége, hogy semmilyen problémát nem okoz, de más a helyzet a zárt épületekkel, ahol a gáz felszaporodhat. A folyamatosan belélegzett radondús levegő idővel tüdőrák kialakulásához vezethet.

A tanulmányt készítő kutatók szerint több mint 8 százalékkal nő a rák kialakulásának veszélye, ha egy köbméter levegőben 100 becquerel fölé nő a radonsugárzás (100 Bq/m3). Az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatóságának (EPA) ajánlása szerint amennyiben ez az érték 148 Bq/m3 fölé megy, szükség van a radon szintjének csökkentésére.

Szigetelés, repedések

Azt, hogy egy átlagembert milyen mértékben veszélyeztet a radonszennyezettség, nehéz megítélni. Ezt ugyanis befolyásolja a lakóhely környékén jellemző természetes eredetű sugárterhelés, ahol számításba kell venni, hogy egy ház alacsonyabb szintjein, például egy alagsorban magasabb a radon koncentrációja. A veszélyeztetettség függ a lakás állapotától: veszélyes lehet, ha nincs megfelelően szigetelve, vagy ha repedések vannak rajta a talaj irányában, ahol beszivároghat a radongáz. Az Egyesült Államokban már évek óta figyelmeztetik a radon káros hatására az embereket és javasolják, hogy méressék meg otthonaikban a radonszintet. 2005-ben az amerikai hatóságok fokozott figyelemmel fordulnak a probléma felé, és felhívják az emberek figyelmét arra, hogy minden 15. amerikai otthonban túlságosan magas a radonszint.

A radongáz mennyiségének mérésére és az esetlegesen felmerülő problémák kezelésére vállalkozások specializálódtak a tengerentúlon. A legegyszerűbb, leginkább költségkímélő és igen hatékony módszer azonban a lakás rendszeres szellőztetése. Amennyiben ezt legalább 12 óránként megtesszük, az egészségre ártalmatlan szinten tudjuk tartani a radon szintjét.

Bodrogi Lilla