Szétszakadó galaxis - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Ezen a héten az Arp 188 galaxis a hét asztrofotója. A csillagvárosból egy látványos üstököscsóvára emlékeztető szerkezet nyúlik ki, amelyet egy vele kölcsönhatásba lépett társa hozott létre.

Vágólapra másolva!

NASA Mars kisbolygó felszín űrteleszkóp Marson Plútó JHU Európai Űrügynökség Szaturnusz űr csillagváros Enceladus Tejútrendszer űrtávcső Titán (hold)Hold G. Illingworth Nap

Az elmúlt évek megfigyelései egyértelművé tették, hogy a galaxisok időnként heves kölcsönhatásba lépnek egymással. Ütközésükkel egymás csillagközi anyagát összenyomják, amely új égitestek születését váltja ki. Előfordul, hogy egyik galaxis áthalad a társán, és a találkozó nyomán úgynevezett sűrűséghullámok támadnak bennük, de a két objektum akár össze is olvadhat. A kölcsönhatásokhoz nem is kell feltétlenül találkozniuk, az egymás közelében elhaladó csillagvárosok ugyanis gravitációs terükkel is eltorzíthatják egymás alakját. Ilyenkor kisebb-nagyobb anyagcsomók szakadnak ki belőlük, amelyek apró törpegalaxisok formájában élnek tovább.

Az ilyen kölcsönhatások pontos gyakoriságáról keveset tudunk, mivel nincs minden esetben feltűnő eredményük. A galaxisok kölcsönhatásakor kirepülő anyagtömegek általában halványak, ezért nehéz őket megfigyelni. Eddigi ismereteink alapján a gazdag, sok csillagvárost tartalmazó galaxishalmazokban gyakrabban fordul elő ilyen esemény, illetve a múltban mindenhol többször bekövetkezhetett, mint jelenleg - kiterjedt felmérés azonban kevés készült ebben a témában.

Pieter van Dokkum (Yale University) és munkatársai a Kitt Peak Nemzeti Obszervatórium és a Cerro Tololoi Inter-American Obszervatórium távcsöveivel térképeztek halvány objektumokat, összesen a telehold látszó átmérőjénél 50-szer nagyobb égterületen.. A felvételeken 126 nagyméretű csillagvárost vizsgáltak meg a Világegyetem közeli részében, ami tehát nem a galaxisok múltbeli, hanem jelenlegi viselkedésüket tükrözi. A felmérés eredménye alapján az Univerzumban az elmúlt kétmilliárd évben igen gyakoriak voltak a galaxisok közötti kölcsönhatások. A galaxisok közel felénél mutatkoztak olyan nyúlványok, amelyek más csillagvárosokkal lezajlott kölcsönhatások során keletkeztek. A felismerés egyik érdekessége, hogy a galaxisok többségében az ütközésekhez nem kapcsolódott heves csillagkeletkezés - így még nehezebb észrevenni a jelenséget.

Az új statisztika megerősíti azt az elképzelést, amely szerint sok nagytömegű csillagváros kisebb galaxisok bekebelezésével hízott meg. Ugyanakkor nem oldja meg azt a problémát, amely szerint a legnagyobb galaxisok is igen időseknek tűnnek - azaz bármilyen összeolvadás is történt náluk, arra életük elején kerülhetett sor.

A mellékelt felvételen egy ilyen kölcsönhatás eredménye látható. A képen a Hubble-űrteleszkóp ACS kamerája az Arp 188 (UGC 10214) jelű galaxist örökítette meg. A kérdéses csillagváros a Tejútrendszerhez közeli, ahhoz hasonló méretű spirális galaxis a Draco csillagképben, tőlünk 420 millió fényévre. A csillagvárosból jobbra, enyhén felefelé látványos csóva nyúlik ki, amelyben az apró csomók nagytömegű, kékes színű, fiatal csillaghalmazok. Ezek valószínűleg végleg elszakadnak a galaxistól, és megannyi apró törpegalaxisként folytatják életüket. A képződményt egy, az Arp 188-on áthaladó, nála kisebb galaxis hozhatta létre. Utóbbi sajnos alig vehető ki a képen, mert az Arp 188 balra lent mutatkozó spirálkarja mögött kb. 300 ezer fényévvel helyezkedik el.

Forrás: NASA, ESA, ACS

Az Arp 188 galaxis (balra) és árapály-csóvája (jobbra). A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, H. Ford (JHU), G. Illingworth (UCSC/LO), M.Clampin (STScI), G. Hartig (STScI), the ACS Science Team, and ESA)