Tóba dobott kavics az űrben - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Ezúttal a Kocsikerék galaxisról készült felvétel a hét asztrofotója. A képen két csillagváros közötti látványos kölcsönhatás eredménye látható, számtalan újonnan keletkezett csillag formájában.

Vágólapra másolva!

NASA Mars GALEX kisbolygó felszín űrteleszkóp Marson Plútó csillag R. Hurt műhold California Institute of Technology Szaturnusz űr SSC csillagváros Enceladus Tejútrendszer űrtávcső Titán (hold)Hold Nap Hubble-űrteleszkóp Chandra űrtávcső

A galaxisokon belül, a csillagközi anyag összesűrűsödésével keletkeznek az egyes csillagok. Azt eddig is tudtuk, hogy a felhők zsugorodásához szükséges tömeg-, illetve sűrűség-növekedést sok tényező kiválthatja. A felhők összehúzódása lehet lassú és fokozatos, avagy gyors és robbanásszerű. Kiválthatják egyes felhők vagy egész galaxisok közti ütközések, fiatal csillaghalmazok és szupernóvák lökéshullámai, esetleg kevéssé ismert mágneses jelenségek.

A folyamatban tehát sok tényező működik közre, a nagy kérdés, hogy ezek közül melyik dominálhat. Az elmúlt években sok látványos példát figyeltek meg arra, miként keletkeznek szinte "robbanásszerű" hevességgel a csillagok a galaxisok ütközéseikor. Ezek igen feltűnő jelenségek, de vajon mennyire általános érvényű ez a folyamat - azaz, így születik-e a legtöbb csillag a Világegyetemben?

Az Extended Groth Strip Survey egy 16 intézmény által folytatott közös kutatóprogram, amelynek keretében ugyanazon objektumokról, eltérő hullámhosszakon készült megfigyeléseket hasonlítanak össze. A programban a 10 métreres Keck-teleszkópok, a Hubble-űrteleszkóp, a Spitzer-űrteleszkóp és még néhány további, a röntgen-, a rádió-, az ultraibolya- és az infravörös-tartományban üzemelő műszer vesz részt. Ennek keretében több mint 3500 galaxisnak becsülték meg a tömegét, csillagaik számát, a bennük zajló csillagkeletkezés intenzitását. A vizsgált csillagvárosok távolsága 1,4 és 9 milliárd fényév között volt - eszerint a Világegyetem korának közel harmadától majdnem a napjainkig terjedő időszakot fedték le.

Kai Noeske (University of California, Santa Cruz) és munkatársainak eredményei alapján elsősorban az adott galaxis tömege határozza meg a csillag keletkezésének intenzitását, emellett az objektumok kora is fontos tényező. Eszerint minél nagyobb egy galaxis tömege, a csillagkeletkezés intenzív időszaka, annál inkább az objektum életének elejére koncentrálódik. A kisebb tömegű csillagvárosoknál pedig időben jobban elnyúlik a csillagkeletkezés.

A galaxisoknál tömegüktől függetlenül egyaránt megfigyelhető, hogy bennük a csillagkeletkezés intenzitása fokozatosan csökken az idő előrehaladtával. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy régebben sokkal intenzívebbek voltak a galaxisok közötti kölcsönhatások, amelyek csillagkeletkezéssel jártak. A felmérés keretében azonban sok olyan csillagvárosra is akadtak, amelyek kölcsönhatást nem, viszont intenzív csillagkeletkezést látványosan mutattak. Ez arra utal, hogy bár a kölcsönhatások fontosak, mégsem játszottak domináns szerepet a csillagkeletkezés intenzitásának alakulásában. Többet számít az egyes galaxisokban lévő gázanyag fokozatos sűrűsödése az új égitestek születése szempontjából. Minél több csillagközi gáz lehetett tehát az egyes galaxisokban, annál gyorsabban sűrűsödtek össze a csillagközi felhők "saját tömegük" alatt.

A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a robbanásszerűen heves csillagkeletkezés gyakran kapcsolódik galaxisok közötti kölcsönhatásokhoz. Erre az 500 millió fényévre lévő Kocsikerék galaxis mutat látványos példát. A 100 ezer fényév átmérőjű gyűrű a galaxis centrumát övező táguló, aktív csillagkeletkezési zóna. Egy óriási gravitációs sűrűséghullám, amely egy tóba dobott kavics nyomán keletkező, táguló hullámhoz hasonlít. Területén megnő a csillagközi anyag sűrűsége és új égitesteknek ad életet. A jelenséget a balra lent látható, torzult alakú csillagváros indíthatta el, amely áthaladt nagyobb társának korongján.

A táguló gyűrű égitestei erős sugárzásukkal hívják fel magukra a figyelmet, emiatt ez a galaxis az egyik legerősebb ultraibolya sugárforrás az égen. A centrumot több kisebb, halványabb gyűrű is övezi koncentrikusan, de ezek közül csak a legfényesebb látszik a mellékelt felvételen. Magának a galaxisnak a korongja közel kétszer akkora, mint a nagy gyűrű. Az egész csillagváros tehát kb. 2,5-szer nagyobb a mi Tejútrendszerünknél.

Forrás: NASA, JPL, Caltech, R. Hurt (SSC)

A mellékelt felvételt Phil Appleton (CALTECH) és munkatársai több műszer észleléseiből állították össze. A kék szín a GALEX műhold ultraibolya hullámhosszú méréseit, a zöld a Hubble-űrteleszkóp optikai adatait, a vörös a Spitzer-űrteleszkóp infravörös, míg a bíbor a Chandra röntenészleléseit jelzi. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, JPL, Caltech, R. Hurt (SSC))