Augusztus 14-én az Egyesült Államokban és Kanadában három perc alatt huszonegy erőmű, közöttük tíz nukleáris áramszolgáltató bénult le. Észak-Amerika történetének legnagyobb áramkimaradása nyolc államot és benne 50 millió embert érintett. Olyan városok maradtak napokig áram nélkül, mint New York, New Jersey, Massachusetts és Michigan, Kanadában pedig Toronto és Ottawa. Az áramszolgáltatás szüneteltetése hatalmas riadalmat keltett, főleg mivel csupán két évvel a szeptember 11-i terrorakció után sokan azt hitték, hogy újabb támadás érte az országot. (Nem véletlen, hogy a kimaradást követő amerikai vita egyik fő vitapontja volt, vajon mennyire kiszolgáltatott technikailag a világ legfejlettebb hatalma.)
A hírre természetesen lecsapott a média is. Sokan emlékezhetünk azokra a képekre, melyeken emberek ezrei vonulnak New York többsávos autósztrádáin és utcáin, mert leállt a metró és a vonatközlekedés is szünetelt. Sokaknak pályaudvarok várótermében, parkokban, vagy az utcákon kellett tölteniük az éjszakát, mert nem tudtak hazamenni tömegközlekedés nélkül.
A hibát egy-két nap alatt sikerült helyreállítani, az emberek eközben tapasztalhatták, milyen lehet az élet áram nélkül. A pontos okokat még a mai napig elemzik, de azt tudni lehet, hogy a rekordméretű áramkimaradás fő okozója a két érintett ország áramellátó rendszerének túlságos integráltsága volt, és az automatizált számítógépes védelmi rendszerek sem működtek megfelelő módon. Először ugyanis két erőmű - egy kanadai és egy amerikai - állt le, az emiatt fellépő áramhiányt a hozzájuk kapcsolt erőművek próbálták pótolni. Ezek az erőművek viszont a túlterheltség miatt ugyancsak lekapcsolódtak - írta akkori cikkében a Washington Post.