Az űrrepülőgép-rendszer hibáit a Discovery utolsó küldetése óta eltelt idő alatt sem sikerült megnyugtatóan kijavítani, sőt újabb problémák merültek fel. Ezek tovább hátráltatják az amerikai emberes űrrepülések újraindítását, emiatt pedig a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésének befejezése is veszélybe kerülhet.
A legnagyobb veszélyt még mindig az emelkedés során a fő hajtóanyagtartályról leszakadó szigetelésdarabok, illetve az ezek ütközése miatt a gépen megsérülő hővédő csempék jelentik. Emlékezetes, hogy a Discovery 2005. július 26-i startja során egy kb. fél kilogrammos szigetelésdarab leszakadását figyelték meg, amely szerencsétlen esetben a Columbiáéhoz hasonló katasztrófát is előidézhetett volna. Szerencsére az eset most nem járt következményekkel. A Discovery repülése során egyébként a kisebb sérüléseket - elsőként az űrhajózás történetében - a világűrben javították ki.
Steven Lindsey, a Discovery következő kapitánya a Spaceflight Now űrkutatási hírportálnak elmondta, hogy a szigetelésdarabok leválását nem tudják megakadályozni. Ezért inkább arra törekednek, hogy a darabok olyan kis méretűek legyenek, amelyek egy ütközés során nem okozhatnak komoly sérülést a gép burkolatán.
Az üzemanyagtartályt (balra lent) jelenleg szélcsatornában vizsgálják, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban elengedhetetlen tartozékai-e a szerkezetnek egyes szigetelődarabok - hiszen ha nincsen rájuk szükség, leszerelésükkel komoly kockázati tényezőtől szabadulhatnak meg. A tesztek azonban önmagukban is sok időt vesznek igénybe, nem beszélve a NASA-mérnökök utóbbi időben tanúsított különleges óvatosságáról.
További kockázatot jelent az üzemanyagtartály egyik érzékelője is, amely a folyékony hidrogén mennyiségét ellenőrzi. Az érzékelő hibája azt eredményezheti, hogy a hajtómű túl sokáig, vagy túl rövid ideig működik, amelynek következében a gép nem tud a tervezett Föld körüli pályára állni.
Az érzékelőből négy található a tartályban, amelyek közül egy a Discovery legutóbbi indításának előkészületeinél hibás működést mutatott a tesztek során, s emiatt a startot is elhalasztották. Bár a mérnökök nem tudták megfejteni a hiba okát, mivel egyedi esetről volt szó úgy döntöttek, hogy a rendszer 3 érzékelővel is működőképes. Végül folytatódtak az előkészületek, majd a start napján mind a négy érzékelő normálisan működött, így emiatt nem volt ok aggodalomra.
Miután néhány hete megérkezett a Kennedy Űrközpontba a Discovery következő útjára készített, 119-es számú tartály, az ellenőrzések során a 3-as számú érzékelő újfent a korábbi hibát mutatta. A mérnökök jelenleg nem tudják pontosan megállapítani a hiba veszélyességét, ha azonban a szerkezet cseréje elkerülhetetlen, az további néhány hetes munkát venne igénybe. Elemzik annak lehetőségét is, hogy a korábbihoz hasonlóan csak három hibátlan érzékelővel indítsák a gépet, ám ezek a tesztek is időbe telnek.
Harmadikként pedig egy általánosabb probléma hátráltatja a munkálatokat. A Discovery és az Endeavour főhajtóműveinek (jobbra) folyékony oxigént szállító berendezésében apró fémtörmeléket találtak. Bár e törmelékek súlya alig éri el az 1 milligrammot, szerencsétlen esetben a hajtómű használata során katasztrofális gyulladást idézhetnek elő.
Az eredetileg tervezett májusi indításai ablakig a fenti problémák megoldására nincsen elegendő idő, ezért a NASA vezetése - a biztonságot tartva szem előtt - a július 1-től 19-ig tartó következő ablakra napolta a Discovery legközelebbi útját. Fontos megjegyezni, hogy a folyamatos halasztgatás - bár biztonsági szempontból indokolt - lélektanilag komolyan hátráltathatja az ügynökség munkáját, sőt, hatással van más tevékenységeire is. Az űrrepülőgépek hadrendben tartásának egyik legfontosabb oka, hogy segítségükkel tudják csak befejezni a Nemzetközi Űrállomás építését.