Eddig általános volt az elképzelés, hogy a kígyók egy progresszív folyamat során veszítették el a végtagjaikat, miközben egyre kevésbé használták azokat. Az újabb őslénytani felfedezések egy bonyolultabb forgatókönyvet sugallnak a végtagok redukciójáról. A folyamat azonban még mindig eléggé szegényesen dokumentált a fosszília-anyagban.
Korábban három fosszilis kígyónál ismertünk jól kifejlett hátsó végtagokat. A tengeri életmódhoz alkalmazkodott Haasiophis, Pachyrhachis és Eupodophis esetében azonban hiányzott a keresztcsonti terület. A teljesen kifejlődött hátsó végtagok támogatták azt az elméletet, hogy ezek voltak a legprimitívebb kígyók. Ráadásul tökéletes átmeneti formákat alkottak, amelyek összekötötték a ma élő kígyókat a kihalt tengeri gyíkokkal, a Mosasauroideákkal. Más elképzelések szerint viszont a fent említett nemzetségek fejlett Macrostomata-kígyók voltak, amelyeknek nem sok köze lehetett a kígyók kialakulásához.
A Nature április 20-i számában egy keresztcsonttal rendelkező fosszilis kígyófajt írtak le a patagóniai felső-kréta üledékekből. A jól megőrződött medenceövhöz erős, funkcionális lábak kapcsolódtak. A három példányban előkerült új faj egy fontos hézagot tölt ki a kígyók evolúciós történetében. Az Argentínából most leírt Najash rionegrina képviseli a legkorábbi végtaggal rendelkező kígyót, amely teljesen szárazföldi környezetből származik. Az állat számos primitív bélyeget megőrzött (ilyen például a feltűnően primitív medence), ami nem ismert egyetlen más, fosszilis vagy recens kígyónál sem. Koponyájának fosszilizálódott hátsó része sok tekintetben hasonlít a mai földbe ásódó kígyókhoz. A csontmaradványok lekerekített fejet és hosszú, botszerű testet mutatnak, ami a fejtől távolodva fokozatosan elkeskenyedett.
Az összes fontos fosszilis kígyóra kiterjedő filogenetikai vizsgálat azt mutatja, hogy a Najash képviseli a jelenleg ismert legprimitívebb kígyót. A többi, végtagokkal rendelkező fosszilis kígyó közelebb áll a fejlettebb Macrostomata-kígyókhoz, amely magába foglalja a boákat, a pitonokat és a siklóféléket. Az új fosszília számos olyan tulajdonságot megőrzött, amely a föld alatti vagy a felszíni életmódhoz kapcsolódott. Elképzelhető, hogy a földfelszínen élő faj volt, de alkalomszerűen használhatta a beásódó állatok által készített földalatti járatokat. Ezek a tulajdonságok szintén jelen vannak a ma is élő primitív evolúciós vonalaknál, ami támogatja azt az elképzelést, hogy a kígyók inkább szárazföldi, mint tengeri eredetűek.