Új kísérőgalaxisok a Tejútrendszer körül

Két újabb, szétbomlóban lévő törpe csillagvárost azonosítottak, amelyek galaxisunk, a Tejútrendszer körül keringenek.

Az egyik új objektumot a Sloan Digital Sky Survey II felmérés keretében a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben azonosította Daniel Zucker (Cambridge University). Létezését több hasonló irányban mozgó csillag jelenléte alapján már régóta sejtették, de eddig nem sikerült azonosítani az áramlás forrását. Utóbbi egy csillagokból álló, kb. 3000-6000 fényév átmérőjű csomósodás a Canes Venatici csillagképben, ez lehet maga a törpegalaxis. Az objektum kb. 640-720 ezer fényévre van a Naptól, ami a Tejútrendszer egyik legtávolabbi eddig azonosított kísérőjévé teszi.

A másik új galaxist a fenti szakember kollégája, Vasily Belokurov találta meg a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképben. Ez a törpegalaxis még halványabb, alakja szintén torzult, amely itt is a Tejútrendszerrel fennálló erős kölcsönhatás eredménye lehet. Átmérőjét nehéz meghatározni, mivel négy csóva jellegű alakzat is kiágazik belőle, kereszt alakot formálva. Közelítőleg 1000 fényév nagyságú lehet, és idős, fémszegény csillagokat tartalmaz. Ez egyébként a hagyományos módszerekkel eddig talált leghalványabb galaxis a Tejútrendszer szomszédságában, teljes energiakibocsátása mindössze kb. 100 ezerszerese a Napénak. A korábbi rekorder az Ursa Maior (Nagy Medve) törpegalaxis volt, amelyre 2003-ban bukkantak rá.

Az újonnan talált törpegalaxisokhoz hasonló halvány objektumból még több lehet a Tejútrendszer környezetében - az elméleti előrejelzések alapján ugyanis több száz ilyennek kellett visszamaradnia galaxisunk születésének időszakából. Ezek egy része mára elpusztult, illetve alig ismerhető fel, mert a Tejútrendszer árapályerői szétdarabolták, csillagait pedig eloszlatták a kiterjedt halo gömbszimmetrikius térrészében. Emellett még meglévő képviselőiket sem egyszerű azonosítani, mivel csillagaik nagy égterületen oszlanak el, ezért rendkívül kicsi a felületi fényességük.

Részben ezen ősi galaxisok és a közelmúltban feldarabolt, jelenleg "emésztődő" társaik alkothatják a galaktikus haloban lévő, a környezetüktől elütő csillagáramlásokat. Legismertebb közülük a Sagittarius-áramlás, amely a Sagittarius törpegalaxisből leszakadt, a törpegalaxis előtt és mögött haladó csillagokból áll; valamint a híres Magellán-áramlás, amelynek két nagyméretű és még viszonylag kompakt állapotban megmaradt része a Nagy- és a Kis-Magellán-felhő.

A két újonnan felfedezett törpegalaxissal 47-re emelkedett a Lokális Halmaz feltételezett tagjainak száma. A törpegalaxisok növekvő szerepét a fentiektől függetlenül egy másik felismerés is aláhúzza. Liese van Zee of Indiana (University Bloomingtona) a VLA rádióteleszkóp-rendszerrel egy 16 millió fényévre lévő olyan törpegalaxist talált, amelyet kiterjedt hidrogénfelhő övez, korong alakban. Az UGC 5288 jelzésű apró csillagváros körüli gáz talán a keletkezésének idejéből maradt vissza, amely valamilyen okból kifolyólag nem alakult csillagokká.

Az optikai tartományban a galaxis kb. 6000 x 4000 fényéves méretűnek mutatkozik, míg a hidrogén 21 cm-es hullámhosszán készült VLA megfigyelésekkel egy 41 000 x 28 000 fényéves felhőt azonosítottak körülötte. A hidrogénfelhő tehát kb. hétszer nagyobb, mint a galaxis azon része, ahol csillagok vannak. Hasonló hidrogénburkokat már egyéb csillagvárosoknál is találtak, de ott ismert azok eredete: sok galaxisból a heves csillagkeletkezéstől, szupernóva-robbanásoktól vagy más galaxissal fennálló kölcsönhatástól repül ki az anyag - itt azonban ilyennek nyoma sincs.

Kereszturi Ákos