Gyilkosság a dzsungelben

Illegális aranybányászok meggyilkoltak két őrt a Francia Guyana-i Nouragues természetvédelmi rezervátumban. A tragikus esemény miatt evakuálták a területen elhelyezett kutatóállomás munkatársait.

A gyilkosokat az állomástól 40 kilométerre fekvő Régina városában fogták el. A két áldozat, Domingo Ribamar da Silva és Andoe "Capi" Saaki testét május 18-án találták meg az Aratad Ökoturizmus Centrumban, ahol dolgoztak, mindössze néhány kilométerre a Saut Pararé és Inselberg kutatási helyszínektől - mindkettőt a francia székhelyű, alapkutatással foglalkozó CNRS (Centre national de la recherche scientifique) üzemelteti. A két őrt lelőtték, az Ökoturizmus Centrumot pedig kifosztották. Alain Pavé, a CNRS Francia Guyana-i vezetője a holttestek megtalálását követő napon elrendelte a kutatóállomás ideiglenes bezárását. 14 munkatársat és a teljes felszerelést helikopterrel szállították el a 100 kilométerrel távolabb fekvő Cayenne-be. A helyi rendőrség védelme alá vonta az állomáson hátrahagyott néhány embert és a területet. Az állomást nem nyitják meg, amíg az ott dolgozók biztonsága nincs garantálva - mondta Pavé.

A gyilkosságokat egyértelműen előre megfontolt szándékkal követték el azért, hogy a Nouragues rezervátum kutatóit elüldözzék a helyszínről - mondta Pierre Charles-Dominique, trópusi ökológus, a kutatóállomás vezetője. A nagyrészt Brazíliából érkező bányászok folyamatos fenyegetést jelentenek a kutatók számára - teszi hozzá. A Charles-Dominique által vezetett állomást 2004-ben már kifosztották. A rablók 75 000 euró értékű eszközt tulajdonítottak el, ami jelentősen hátráltatta a kutatási projektet (Nature 430, 127; 2004). Az illegális aranybányászat egyre nagyobb problémát jelent a rezervátumban, mondja a hollandiai Groningen Egyetem ökológusa, Patrick Jansen. A bányászok tönkreteszik a természetet: kiszivattyúzzák a folyó vizét az aranyrögök reményében, sárral és higannyal szennyezik a vizeket és irtják a fákat. Közvetlenül a gyilkosságok előtt a kutatók éppen a 2004-es fosztogatás miatt késő projekt befejezését készültek megünnepelni. A lombkorona vizsgálatát biztosító rendszert, azaz a COPAS-t (Canopy Operation Permanent Access System) arra tervezték, hogy a kutatók hozzáférhessenek a trópusi esőerdők lombjához és azt tanulmányozhassák. A rendszer egy hatalmas héliummal töltött ballonból és egy kosárból áll, amely egy tartókötélrendszer segítségével két kutató vízszintes és függőleges irányú mozgását teszi lehetővé a lombkoronában.

A két áldozat, Domingo és Capi a COPAS kutatócsoportjával ebédelt Saut Pararéban, mielőtt meggyilkolták őket azon a szombaton - emlékeznek vissza a kutatók. Az események miatt minden kutatási tevékenység leállt. A 2004-es fosztogatást követően a helyi rendőrség, a gendarmerie intézkedéseket hozott és helikopterekkel kutatta föl az illegális bányászokat, őrizetbe vette őket és lerombolta a bányászhelyeket. Charles-Dominique szerint ez nem elég. A kutatást nem tudják folytatni a rezervátum bejáratának állandó katonai felügyelete és a teljes területet érintő ellenintézkedések nélkül. Ez igazán nehéz feladat ebben az erdőrengetegben.

Catherine Bréchignac, a CNRS elnöke május 25-én ellátogatott a központba. Ezen az előre tervezett látogatáson avatták föl a COPAS-t. A kutatók félelmeire, miszerint az állomást valószínűleg bezárják, Bréchignac egyértelműen nemmel reagált. A helyi hatóságokkal való tárgyalást követően megígérte, hogy a központot a rendőrség és a katonaság fogja védeni, amíg a CNRS megszervezi a saját felfegyverzett őrségét. "Meghoztam a döntést: két gyilkosság után nem hagyhatjuk, hogy az ide látogató kutatók ilyen körülmények között dolgozzanak. Nem tudom mennyibe fog kerülni, de az itt folyó kutatások nagyon fontosak. A CNRS elkötelezte magát és kifizetünk annyit, amennyi szükséges" - mondta Bréchignac.

A kutatóknak a Nature értesülései szerint május 30-án kellett visszatérniük az állomásra, és az azt követő héten hivatalosan is használatba vehették a COPAS-t. Pierre-Michel Forget, ökológus 1984 és 2003 között dolgozott az állomáson, 2003-ban visszatért hazájába, Franciaországba, mert úgy döntött, hogy túl veszélyes a helyzet. Az eseményekre reagálva Forget a következőket mondta: "Nem mindenki értett velem egyet a tudományos közösségben, de ma már látom, hogy nekem volt igazam. Sokszor voltunk az Aratad vízitáborban, mikor az erdőhöz és a kutatóállomáshoz tartottunk csónakkal. Az egyik áldozat akár én is lehettem volna."

Bodrogi Lilla a Nature cikke alapján (Vol 441|1 June 2006)